Immár 5. éve került megrendezésre augusztus 1-je és 20-a között Magyarország legszínesebb és leghosszabb fesztiválja, a Kolorcity Fesztivál. Még nem hallottál róla? Vagy csak nem tudod, merre keresd? Olvass tovább, és minden kérdésedre választ kaphatsz!

Magas hegyek között, hol a Csó-tó hupikék… Bizony-bizony, van egy hely, egy fesztivál ezen a földön, mely az Északi-Középhegység csúcsai között talált megfelelő otthonra, Kazincbarcikán. Vagy talán a város talált rá? Így vagy úgy, a kettő most már 5 éve elválaszthatatlanul összefonódott, hiszen Kazincbarcika maga lett a Kolorcity.

Egy kis személyes…

Jómagam sem a térképet böngészve akadtam rá a városra, az ok ennél jóval prózaibb: a családom egy fontos része ugyanis innen származik, vagy még mindig itt él. Gyermekkorom meghatározó emlékei közül is jó pár ideköt, így mindig is jó szívvel gondoltam erre a helyre. Ez csak fokozódott, miután tavaly első ízben vettem részt az augusztusi fesztivál utolsó napjain.

Azt tudni kell, hogy mióta az eszemet tudom, Barcika egy csendes kis alvó város volt, nem túl nagy, de nem is kicsi; helyes, de semmi extra. Ez azonban néhány éve megváltozott, amikor is a jelenlegi vezetésnek köszönhetően elkezdett kivirulni, színesedni és újra benépesedni. Igazi jellegzetességekké váltak az  óriási szoboralkotások – például a színes unikornis – és a monumentális falfestmények, melyek által itt még a társas- vagy panel lakások gondolata is vonzóvá válhat. Szépen lassan pedig megszületett Kolorcity és Észak-Magyarország legnagyobb fesztiválja.

#SZÍNESENLÁTUNK

A Kolorcity Fesztivál nem hiába mondható az ország legszínesebb fesztiváljának. Ne gondolja senki, hogy itt is – mint manapság általában – a szórakozás csupán a könnyűzene iránt rajongóknak adatik meg: a Kolorcity összművészeti fesztivál, ahol a nagyszerű bulik mellett kiállításokkal, bormustrával, komolyzenei koncertekkel, divattervezéssel, táncházzal és sporteseményekkel is várják az érdeklődőket, sőt, a gyermekekre is különös figyelmet fordítanak a szervezők.

https://www.youtube.com/watch?v=takbjIM5taw

3…2…1… Irány a Csónakázó-tó!

Az amúgy majdnem egy hónapon át – augusztus 1-jétől 20-ig – tartó fesztiválnak idén három napján volt szerencsénk képviselni a magazint. Ezen a három napon összesen 6 koncert került megrendezésre a fesztivál fő helyszínén, a Csónakázó-tó mellett, ebből 4-en ott is voltunk – Völgyesi Gabiék és Lotfi Begi idén kimaradt, de talán majd jövőre…

A fesztivál területére lépve az ember első gondolata, hogy nincsenek is sokan, szinte "falunapiasan" meghitt a környezet. Egy félkörben különböző étel- és italstandok kerültek felállításra, meglepően színes kínálattal: sült kolbász, lángos, hotdog, hamburger, döner, gumicukor, alkoholos és –mentes koktélok, üdítők és rengeteg felállított sörpad várta a vendégeket, és persze a Kolorcity ajándékstandja is ott állt a többi között. Ahogy azonban a nap leszállt, a fények élesebbé váltak, az embertömeg is megsokszorozódott: közeledett az esti koncert…

Hússzal ezelőtt érkeztek

Mező Misi és bandája, a Magna Cum Laude igazi profi csapattal jelent meg a helyszínen: profi stáb, shop, fotós, felszerelés, és persze a zenészek tehetsége sem elhanyagolható. Mező Misi mint frontember kiválóan helyt állt, családias/baráti hangulatú koncertet vezetett le, énekeltetve, tapsoltatva a közönséget, a nagysikerű Vidéki sanzon alatt pedig még a közönség soraiban is megtett egy nagy kört, fényképeket készítve a szerencsés „útonállókkal”. Azért, hogy ne csak róla essék szó, emlékezzünk meg a zenekar többi tagjáról is, akik fergeteges szólókkal dobták fel a hangulatot, bebizonyítva, hogy igenis helyük van a színpadon: Szabó Tibi (gitár), Kara Misi (basszusgitár), Lesták Marci (billentyű) és Török Máté (dob).

Nekem némi negatív élményt jelentett azonban az, hogy a jól sikerült koncert után a tömeg a zenekari shophoz tömörülve várta a beígért dedikálást és fotózkodást, ám a színpadról való távozás után 20-25 perccel még nyoma sem volt a zenekar tagjainak, így éjjel fél 12-kor sokan – köztük én is – feladták a várakozást…

[gallery type="slideshow" size="full" ids="28679,28680,28681,28682,28683,28684,28685" orderby="rand"]

Folytatásért kattints

<!--nextpage-->

Az élő, lüktető energia

Bevallom, nagy várakozással tekintettem a szombati Rúzsa Magdi koncert elé, hiszen korunk egyik legnagyobb hangjának tartom a hölgyet, dalait ugyanúgy önkéntelenül (is) dúdolom magamban az utcán. De erre még én sem számítottam.

A kezdéskor a zenekar leütötte egy akkor még számomra ismeretlen dal akkordjait, majd maga az énekesnő is a színpadra szökkent. Igen, szó szerint szökkent. Hatalmas energialökettel indította a koncertet, ugrálva, táncolva, tombolva a színpadon – és ment utána a közönsége is. Az első pár dal után aggódtam, hogy vajon ez a lendület kitart-e majd a végig, de feleslegesen tettem. Vagy a koncert volt kiválóan felépítve, megfelelő helyekre iktatott pihenőkkel, vagy Magdi energiái ennyire kimeríthetetlenek – mindenesetre fergeteges koncert kerekedett a végére. A hangulatot még az sem ronthatta el, hogy 20 perccel kezdés után Kazincbarcikát is utolérte a hidegfront, jeges záport zúdítva a szórakozók nyakába, akik azonban egy pillanatra sem zökkentek ki, felcsapták esernyőiket és tomboltak tovább.

Az élmény tehát felülmúlta a vártakat, a komoly énekesnő helyett, vagy inkább mellé egy fiatal energikus, szinte tinédzser módra tomboló és vigyorgó szeretetbombát kaptunk, aki „mellesleg” kiválóan énekel. Azért ne felejtsük el megemlíteni, hogy a bulihoz nem csak Magdi személye, de a dalok nagyszerűsége is nagyban hozzájárult, hiszen az eredeti szövegek mellé olykor igazi zúzós, rockos zenei alapok társultak, melyek közül többhöz is Madarász Gábor személye köthető – ő gitárosként is közreműködött a koncerten.

[gallery type="slideshow" size="full" ids="28686,28687,28688,28689,28690,28691"]

A távolság fenegyerekei

Az én szívemnek legkedvesebb koncert vasárnap este került megrendezésre, több mint egy órával a kezdés előtt érkeztünk, hogy az első sorban állva tombolhassam végig a Children of Distance előadását. Megérte.

A srácok a tőlük megszokott lazasággal és közvetlenséggel irányították a műsort, poénkodtak, énekeltek, rappeltek, és közben még a közönség felpörgetésére is maradt elég energiájuk. Shady, azaz Nyári Roland többször is leugrott a színpadról, hogy autogramkártyákat osszon szét a rajongók között, sőt, még egyikük telefonját is elkérte, hogy ő maga készítsen felvételt a színpadon a koncertről. Somonyi Péter (Horus) és Ács Róbert (Carp-E) mellett még Ladányi Patrícia (Patty) színesítette a műsort, aki a zenekar több slágerében is énekelt már az évek során.

Mindent összevetve, engem nem ért csalódás, ismét élmény volt a C.o.D.-t élőben hallgatni, és különösen nagy öröm, hogy a legújabb CD-jüket, az Ötödik fejezetet is már a polcomon tudhatom!

[gallery type="slideshow" size="full" ids="28694,28695,28696,28697,28698,28699,28700"]

S folytatódjék az őrület…

Az est hangulatát nem is fokozhatta volna jobban más, mint Majka és Curtis – jobban mondva csak Majka – koncertje. Curtis, azaz Széki Attila, Majka (Majoros Péter) elmondása szerint betegség miatt maradt távol. A rapper őszintén vázolta társa nem túl fényes helyzetét, amit a közönség megértéssel fogadott. Innen is jobbulást kívánunk!

De a shownak mennie kell, Majoros Péternek és az énekesként csatlakozó Kollányi Zsuzsinak kellett előadni a repertoárt. A hangulat őrjítő volt, Majka tüzelte a közönséget, dübörögtek az ütős rapszövegek, Zsuzsi pedig leénekelte a csillagokat az égről. Egy szó mint száz, remekül helyt álltak a Kolorcity színpadán.

[gallery type="slideshow" size="full" ids="28693,28701,28702,28692"]

Búcsúzásként

Összefoglalva hát a hétvége eseményeit, a Kolorcity rendezvénye egy olyan párját ritkító fesztivál, ahol mindenki – szervező, fellépő és látogató – azon van, hogy több száz/ezer ember a lehető legjobban érezze magát. Fegyelmezett bulizás és családias légkör uralja ezt a kicsi fesztivált ott a Sajó völgyének szívében, amit bátran ajánlok bárkinek, környékbelieknek és nagyutazóknak egyaránt, hiszen a feltételek mindannyiunk számára adottak a szórakozáshoz. Elismerésem mind a szervezők, mind a fellépők felé a remek hangulatú koncertekért, le a kalappal, és sok sikert kívánunk a továbbiakban is!

Egy biztos: számomra mostantól, ha augusztus, akkor Kolorcity!

fotók: Jánosa László, Kolorcity (Majka-concert)
szerkesztette: Sebő Katalin

Először ha jól emlékszem, áprilisban kerültem közelebbi kapcsolatba a Dine&Crime Nem félünk a farkastól nevezetű élő társasjátékkal vagy hívjuk nyugodtan szerepjátéknak és egyúttal a Frappa Magazinnal. Egy közösen meghirdetett játék kapcsán, ahol én voltam az egyik szerencsés nyertes, a vendégjátékos.

Háromszoros nyertes

Jött az október, hónap vége. Halloween, mindenszentek ünnepe és egy újabb netes játék amit ismét a Frappások hirdettek meg. Jópofa volt.”Adj Címet a képnek”!. A játék lényege, hogy a két legtöbb like-ot kapó szerencsés nyer egy páros belépőt a különleges hangulatú október 30.-ai Nem félünk a farkastól játékestre.

Úgy voltam vele, (mint általában minden játékkal, amin részt veszek és megpályázok) veszteni valóm nincs! A játékot kevésbé, de a menetét ismerem és a szervezőket is. Megpróbáltam, FRAPPÁNSAT írtam, és nyertem.

A helyszín ismét, a Görbe Bögre kávézó volt, ami a Rákóczi tértől 3-4 percre található egy mellékutcában, szinte a sarkon. Apró kis galériás helység, kedves tulajjal és felszolgáló hölgyekkel, finom italokkal és süteményekkel. Eme alkalomra meg még inkább kitettek magukért a program szervezői és a Görbe Bögre csapata, ugyanis többféle tökös különlegességekkel, ötletekkel készültek, hogy még inkább megragadja az embert az est hangulata.

A vendégek szállingóztak. Egy kedves ismerősömmel, volt kolléganőmmel érkeztem, ő még sose vett részt hasonló szerepjátékos esten, úgyhogy izgatottan várta.

Farkasvadászatra fel

A program jó 3 órás volt. Részletekbe  nem mennék bele, erre ott van a Dine&Crime hivatalos honlapja, de nagyvonalakban leírom, miről is szólt:

• Van egy zseniális játékmester és x játékos.
• A helyszín egy falu vagy kisváros, mondjuk a 18-19. században valahol.
• Vannak polgárok, akik különböző helyet foglalnak el a falu életében: van aki halász, van polgármester, lámpagyújtogató, sírásó és még sokféle színes szerepkör közül választhatunk a játék elején. Rengeteg karakter közül lehet választani ezekből, még a játék kezdete előtt.
• Aztán vannak különleges lények, a vérfakasok. Ők többen vannak, bár gondolom a számuk függ a létszámtól is.
• A polgárok és a vérfarkasok csatája kezdődik a játékkal. Hogy ki melyik és mikor gyilkol, ezt kell kideríteni a játék során. Melyik csapat lesz a nyertes? A farkasok vagy a polgárok?
• Vagy éjjel vagy nappal, de valamelyik időszakban általában valakit utolér a halál. A szereplők feladata, sok-sok kérdéssel, taktikával, cselszövéssel és logikával, hogy kiderítsék ki a farkas, ki hozza a halált a közösségre és ki a préda?

Mivel én már egyszer voltam hasonló játékon, tudtam mire számítsak. Gondoltam én. Persze nem így lett. A helyszínt és a hangulatot a különleges halloweeni alkalom miatt igen designosan feltuningolták. Ez tapasztalható volt a díszleteken, berendezésen és a különleges muffinokban is, amik nem csak külsejükben de ízükben is elsőosztályúra sikeredtek! Köszönjük!

Volt néhány játékostársam, akit már ismertem és játszottam vele előzőleg, de az emberek többsége új volt számomra is, azonban ez cseppet sem vett el a játékból, csak még izgalmasabbá tette. Mivel létszámunk megengedte, így a játékmester plusz karaktereket csempészett bele a játékunkba, ami nagyon feldobta az elején kicsit feszélyezett, gyámoltalan hangulatot.

A második körre már felszabadultabban vágott neki mindenki ennek a különleges „farkasozásnak”, és az is gyanús volt, aki eddig nem.

Örök emlékként tekinthet mindenki az eseményre, főként azok akik a játék végén a legjobbaknak járó oklevelet vehették át! Közös fotóval zárult ez az igazán szórakoztató este!

Köszönöm a lehetőséget és hogy ismét Játszhattam Veletek!

Fotók: Dine and Crime FB és Frappa Magazin

Szerző: Jordáki Gábor

Magyarországon rengeteg jobbnál jobb múzeum van, például a régi öreg klasszikusok, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Közlekedési, a Szépművészeti, vagy a Hermann Ottó Múzeum, illetve vannak újonnan alakultak, mint a Memento Park, a Terror Háza Múzeum, és jelen cikkem középpontja, a Game Over konzolmúzeum.

Bevallom, sosem voltam nagy gamer, se függő, de természetesen tinikoromban, sőt még a húszas éveim elején is szívesen töltöttem el a szabadidőmet videojátékokkal. Hol barátokkal játéktermekben, hol otthon egyedül, vagy öcsémmel rendeztünk versenyeket. Erre a Magyarországon egyedülálló konzolmúzeumra úgy találtam rá, hogy részt vettem egy online játékon, ahol egy kétszemélyes belépő volt a díj. A hirdetés jó mókának tűnt, hiszen felelevenítette a régi gyerekkori emlékeimet. Amikor kisorsoltak, megbeszéltem az illetékessel, hogy mikor, hol tudom átvenni a nyereményem. Szóltam egy barátomnak, hogy tartson velem. Lefixáltunk egy időpontot, és egy hideg hétfői kora délután ellátogattunk a Game Over konzolmúzeumba.

Are you ready?  - Készen állsz?

A helyszín nagyon könnyen megközelíthető a 4-es, 6-os villamossal. Az Oktogon megállótól 5-10 percre van gyalog, a Liszt Ferenc tér 1. szám alatt. A nyitvatartás rugalmas: hétfőtől szombatig 12.00 - 22.00, vasárnap 10.00 - 20.00 állnak a vendégek rendelkezésére.

A  játékmúzeum ötlete az egyik tulajdonos, Varjú József fejéből pattant ki. (Aki nem mellesleg magyar pankrátor, korábbi junior és felnőtt testépítő bajnok.) Beszélgetésünk során kiderült, hogy régóta rajongója a konzoloknak, videojátékoknak, és kb. 6-8 év termése az, ami itt ebben a kis "szentélyben" megtalálható és kipróbálható. Az ötlet nem új keletű, Európában néhány országban van hasonló múzeum. Az első Angliában jött létre, ami abban különbözik, hogy az játszóházszerű, és boxok találhatók benne. Ott kissé korlátozva van az ember, nem mászkálhat át mindenhova, és próbálhat ki bármilyen játékot, mint itt. A nyitás 2016. november 2-án volt. A belépő kicsit soknak tűnhet (2500 forint), még ahhoz viszonyítva is, hogy mennyi időt töltünk ott, és korlátlanul kipróbálhatjuk a gépeket. A designt úgy próbálták kialakítani, hogy maximális kényelmet szolgáljon a betérő vendégek számára. Méghozzá úgy, hogy ha csak az előtérbe lép be az ember, rögtön magába szippantsa a hangulat, a retro játékérzés, és előjöjjenek a tinédzserkori emlékei. Vagy ha egy apuka elviszi gyermekét, akkor a kicsi is láthatja, hogy anno milyen játékok voltak népszerűek.

A hangulatot fokozzák a 90-es évekbeli játékalapra kevert mai slágerek, amit már kintről hall az ember, ha fülel. Az egész helyiség színes, tele van Mario és SONIC játékfigurákkal és plüssökkel. A kabátunkat joystickra lehet felakasztani. Az asztalok színesek, amikhez kényelmes, nagy, mozdítható kerekes fotelek vannak, hogy még kényelmesebben töltsük el az időt.

Go and Play! - Menj és játssz!

A konzolok között megtalálható klasszikus Nintendo, Comodor 64, Game Cube, Play Station, Virtual Boy, Sega Mega Drive, Game Boy és Tetris. A játékok közt olyan klasszikusok próbálhatók ki és fedezhetők fel, mint a Sonic, Super Mario, Mariocar, Mortal Combat, Street Fighter 2, Pacman, James Bond: Skyfall, Ariel, Aladdin, The House Of The Dead, Tank, Ping pong, Prince of Persia. Személyes kedvencem a pankrációs játék volt, ahol hatalmas meccseket nyomtam le olyan sztárokkal, mint The Rock Dwayne Johnson, Hulk Hogan, John Cena, The Undertaker vagy Steve Austin.

Rengeteg játéknak és gépnek több verziója is megtalálható a múzeumban, kezdve az amerikaitól az európaiig és a japánig. A múzeumtulajdonosok tervei közt szerepelnek olyan rendezvények, ahol majd bajnokságokat rendeznek pénzdíjért vagy valamilyen ajándéktárgyért. Emellett szerveznének olyan napokat is, amikor a játékokból adaptált filmeket is levetítenék. Természetesen mindezt korlátozott létszámban, ugyanis a hely mérete 150 négyzetméter.

Game Over

Kifelé menet vásárolhatunk szuveníreket vagy akár játékokat is.

Mi körülbelül két órát töltöttünk el a múzeumban. Az élmény felejthetetlen volt, ráadásul igazi kikapcsolódást nyújt. A boltvezető (aki társtulajdonos is egyben) jó fej, nemcsak a gépekhez, játékokhoz ért, hanem az elektronikai dolgokhoz is. Segítőkész volt, bármilyen kérdésünkre válaszolt. Játék közben kaptunk kis pohárban sós mogyorót is, ami meglepő és kedves gesztus volt. Összességében nagyszerű délutánt töltöttem el a Game Over konzolmúzeumban. Mindenki, aki betér, megtalálja a magának megfelelő videojátékot, legyen szó autóversenyről, verekedős- vagy kalandjátékról.

Game Over konzolmúzeum! A játék csak most kezdődik!

A Frappa Magazin csapatának élménye - Az ember letévedhet véletlenül, vagy mehet céltudatosan az biztos, hogy előre nem gondol arra, hogy gyermekkora milyen csodáival találkozik majd újra! Az időutazás pont ott folytatódik, ahol legutóbb kikapcsoltad a kedvenc játékaid és most újraélheted SŐT újrajátszhatod őket! A hely hangulata, a játékok széles spektruma és személyzet maximális rugalmassága (kiszaladhatsz enni és folytathatod a játékot) könnyen arra csábíthat, hogy újra és újra visszatérj..."Csak még egy játékot" játszani! Látni kell és játszani kell!

Kiemelt kép: youtube.com 

A fényképek forrásai a képekre kattintva elérhetők.

Szerző: Jordáki Gábor

Szerkesztés, szakmai koordináció: Diószegi Judit, Simon Gabriella, Fézler Georgina

Szerző: Porcza Bíborka

A sport mindennek az alapja. Edzésben tartja a testet és a szellemet, sosem lehetünk túl kicsik ahhoz, hogy elkezdjük. Szóval gyermekünk minél előbb belevágja a fejszéjét a sportba és ráneveljünk, hogy miért is olyan remek dolog ez az életben, annál könnyebben fogja elsajátítani a mozgás előnyeit. A belga származású Kurt Stallaert eljátszadozott a gondolattal, hogy milyenek lennének csemetéink, ha testépítők lennének 8 évesen. Íme!

Már az elején le kell szögeznünk, hogy az elgondolás nagyon morbid. Főleg ha nem is ilyen fajta szürrealista elképzelésben, de testépítő gyerekek igenis léteznek, és olyan bámulatos dolgokra képesek, hogy leesik az állunk. Vagy megbotránkozunk?

Kurt Stallaert fotósorozatában nem az "ez mennyire lehet egészséges" témakörét járja körül egy fejlődő szervezetnél. A belga divatfotós inkább eljátszogatott a gondolattal, hogy milyen volna, ha porontyaink a születésüktől fogja olyanok lennének, mint Herkules. Abszurd? Abszolút, de mindenképp elgondolkodtató.

Furcsa és lenyűgöző

De mielőtt egy pillanatra is komolyan vennék eme szürrealista képek valódiságát, ne feledjünk, hogy ezek manipulált tartalmak.

Ilyenek lennének a gyerekeink, ha súlyzóval a kezükben pottyantak volna ki a szülőcsatornán? Hangulatgyilkosnak kimondottan nem jó lenni, de nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy mielőtt megnéznénk a képeket már azelőtt kerülgetni kezd minket a rosszullét és nem a szépen megmunkált photoshopos munka miatt.

A képeken látható nők, férfiak, lányok, fiúk egy olyan hihetetlen világot hoznak össze, amit nehéz megállni zokszó nélkül. Testépítő gyerekek? Kőkemények! Izmosak! Olyanok, akár a megedzett acél. Bizarr. Hihetetlen, de van benne valami. A képekben az a jó, hogy a fotós több helyszínre kalauzolja el a befogadó közeget, például hálószobába, vidámparkba, hegyre. De bikán ülve, az asztalnál görnyedve a tankönyv felett is bemutatja a gyerekeket. Mindenképp izgalmas a látvány, annyira, hogy a hátunk közepe is borsódzik tőle.

Polgárpukkasztó művészet

Nehéz megfogalmazni, hogy a fotósorozaton belül melyik a leggroteszkebb kép. Talán az, amelyikben négy fiatal testépítő tekint ki a képből a közönségre? Vagy a hálószobában vizes kancsóval ácsorgó félig gyerekfejű, félig testépítő küllemű szuper gyermek? Esetleg a nyuszifüles diáklány?

Megnyugtató a gondolat, hogy a fotókat csak is a képzelet szülte, valóságon túli világ eredményei. Noha az elején említést tettük arról, hogy testépítéssel foglalkozó gyerekek igenis vannak, ám fontos megemlíteni, hogy ebbe a fajta edzésmódszerbe akkor javasolt belevágni, amikor az izomépítéshez szükséges hormonokat megfelelően képes a szervezet termelni. Hogy az mikor következik be? Mindenképp a pubertás kor után. A képek azért meglehetősen bravúrosra sikeredtek.

Nézzük, mit gondolnak erről a nagyok

Egy egészséges gyerek fejlődőséhez elengedhetetlen a testmozgás, de mi van az életvitelszerű sporttal? A képeken látható fiatalok mindegyike szép izmot pakolt magára, de a valóságban vajon meddig lehet elmenni? A sportélettan szakemberei egyetértenek abban, hogy a gyermekkorban végzett súlyzós aktív edzések nem tesznek jót a fiatal szervezet csontozatának, az inaknak és az ízületeknek sem, mivel túlságosan megdolgoztatja őket, ráadásul a szervezet még fejlődésben van.

A legtöbben azt tanácsolják, hogy pubertás előtt egy gyerek ne végezzen súlyzós edzéseket, mert csontnövekedési problémák következhetnek be, amelyek visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak. Akik ezt a véleményt osztják hozzáteszik, hogy hormonálisan és strukturálisan a gyerekek nem megfelelőek még egy súlyzós programhoz.

A hátterében azonban más áll a csodagyerekeknél, inkább kemény munka semmint isteni adottságok. A mozgást sosem kezdhetjük el túl korán, az viszont mindenképp elmondható, hogy egy bizonyos korig mindenképp a szülő felelőssége, hogy gyermeke 10 éves korban súlyokat emelget, vagy inkább kimegy a grundra bőrt rúgni.

A leggyakoribb nézet szerint 13 éves korra alakul ki a súlyzós edzéshez szükséges idegrendszeri és izomfejlettségi szint, így ettől a kortól alkalmas egy gyermek súlyzós edzések végrehajtására. Ebben a korban azonban nem beszélhetünk izomtömeg növekedésről, csupán erőnövekedést fog tapasztalni a gyermek az erőedzésektől, ami az idegrendszeri alkalmazkodás eredménye, így az edzésintenzitás növeléséhez és a terhelés maximalizálásához meg kell várni azt az időszakot, amikor már valóban képes a gyermek az izomtömeg növelésére. – Tartja a Shop Builder

Egyet azonban mindenképp leszögezhetünk: a gyermekkorban elkezdett sporttal előre megalapozhatjuk testkultúránkat. Ebben a korban ugyanis még könnyen tanulunk, és meglepő gyorsasággal sajátítjuk el a mozgásformákat. Kialakíthatunk egy olyan életvitelt, ahol a sport a mindennapjaink részét képezi.

"Sajnos a mai fiatalság nagy része annyira mozgásszegény életmódot folytat, hogy az katasztrófa. Éppen ezért sokkal több, az ízületi, gerinc- és szívproblémával küszködő gyermek, mint ezelőtt." – vallja Miklós Péter személyi edző.

Mindezt képesek vagyunk megelőzni vagy időben elcsípni – természetesen nem Kurt Stallaert szürrealista fotóivá kell válni. Ki lehet tűzni elérhető kisebb célokat. Megfelelő és biztonságos felügyelő mellett gyermekünk számos előnyhöz is hozzájuthat.

"Ráadásul a pubertás kor előtt a gyerekekben nincsenek meg azok az androgén hormonok (tesztoszteron, androszteron), amelyek az izomnövekedéshez szükségesek, amelyek igazán meghozzák a súlyzós edzés sikerét." – írta a Shop Builder

Képek forrása: bodybuilding.blog.hu, reps-id.com

Forrásanyag: bodybuilding.blog.hu, muscleandfitness.hu

Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Szerző: Porcza Bíborka

Samra Habib egy különleges muszlim fotóművész, aki Európa-szerte utazik, hogy a világgal megoszthassa  LMBT muzulmán portrésorozatát, mely többek közt feltárja életmódjukat és egymás iránti vágyukat.

Samra Habib Torontóban élő fotóművész témája: a queer muszlimok. Csupán néhány éve határozta el a Pakisztánban született művész, hogy dokumentálja széles közönség előtt fotósorozatát, melyben LMBT muszlimok portréfotói láthatók. De mitől olyan különleges Samra Habib projektje?

A muzulmán országokban igen csekély esély van rá, hogy valaki nyíltan vállalja homoszexualitását, jól lehet, inkább minden a színfalak mögött zajlik. A meleg muszlimok igen nehezen tudják összeegyeztetni "másságukat" hitükkel, és komoly társadalmi büntetést kell elszenvedniük. Kínzással, üldözéssel vagy akár halállal kell szembenézniük. Szaúd-Arábiában korbácsütésre és 5 évnyi börtönbüntetésre ítéltek egy férfit, mert viszonya volt egy másik férfival.

"A Korán nem ítéli el a homoszexualitást" – szögezi le a mohamedán hitre tért amerikai Siraj al-Haqq Kugle, aki mohamedán kurzust vezet az atlantai Emory Egyetemen. Lót története szerinte a férfiak megerőszakolására és az erőszakra vonatkozik, nem általában a homoszexualitásra.

"A klasszikus iszlám teológusok és jogászok többnyire az erkölcstelen kéjvágy ellen emelték fel a szavukat – érvel. – A Korán elítélés nélkül ír azokról a férfiakról, akik nem éreznek szexuális vágyat nők iránt." - olvashatjuk a Transindex.ro portálon.

Samra Habib művészetét a muszlim indentitás kérdése befolyásolta. A képeit először Németországban, Münchenben a SUB meleg központban állították ki, mely a „csak én és Allah” címet kapta. A képek különféle férfiakat és nőket ábrázolnak, mindegyik más, mégis hasonló élethelyzetet mutat be. Samra Habib portréi a szabadságról, bátorságról szólnak, hogy megmutassák magukat nyíltan felvállalva identitásukat.

Igen itt vagyunk, mi létezünk – nyilatkozta Dali, Samra egyik modellje.

Az iszlám világban nem is olyan könnyű együtt élni a transzszexuális, homoszexuális embereknek. Samra Habib fotói árulkodnak az iszlám hagyományok fontosságáról. Igyekszik magyarázatot lelni a hovatartozás érzéséről és a biztonságról. Egyik modellje nyilatkozta, hogy mindig is itt voltak, csupán a világ nem érett még meg, hogy készen álljon számukra – ezt az üzenete közvetítik a fotósorozatok is.

Egy másik modellje arról adott interjút a fotóművésznek, hogy amikor gyerekként felhozta a témát az osztályában a filozófia professzora a homoszexuális kérdést nyugati jelenségben nevezte, mely az arab világban nem létező fogalom. A képen szereplők részvétele ezért volt olyan fontos a projekt megvalósításában, hogy bátorítsa a queer muszlimok közösségét a művészeten keresztül.

Képek forrása: queermuslimproject.tumblr.com, theguardian.com

Forrásanyag: queermuslimproject.tumblr.com, www.nyest.hu/hirek/iszlam-szex-internet

Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Szerző: Porcza Bíborka

Egy kis popsi paskolgatás, combsimogatás és pikáns szexuális élc... Varga Anna Gizella a Képzőművészeti Egyetem volt grafikushallgatója érzékeny témát választott diplomamunkájának. A szexuális zaklatás tárgykörét merészen, elgondolkodtatóan jelenítette meg plakátsorozatában amely, mostanra már kampánnyá nőtte ki magát.

Varga Anna Gizella diplomamunkája a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban replikáz. Munkájának nagyszerűsége az ötletességében és bátorságában rejlik.

Nyíltan és extravagánsan üzen: nem oké, ha visszaélnek a bizalmunkkal, nem oké, ha szexuális bántalmazás ér bennünket, nem oké, ha olyan közegben élünk, ahol szexuális bántalmazás zajlik.

A kiadvány és a 6 plakát azokat szeretné megszólítani, akiket ért már szexuális zaklatás, akik jelenleg is zaklatások áldozatai, akiknek barátaik, ismerőseik érintettek, akik nem érintettek, de nem is szeretnének azzá válni, és szól azokhoz az oktatókhoz, intézményvezetőkhöz, akiknek kötelességük a rájuk bízott diákok számára biztosítani a szexuális zaklatástól mentes közeget. Mindenkihez szól, aki szeretne többet tudni arról, hogy mit tehet, hogyan léphet fel a zaklatóval szemben, és kitől kérhet segítséget. Interjúnkban Varga Anna Gizellával és Balla Csöngével beszélgettünk a "Nem oké" plakátsorozatról, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kibontakozó mozgalom indulásáról.

Miért ezt a témát választottad diplomamunkádnak?

Mert az oktatási rendszer, amelyikben a Képzőművészeti Egyetemen részt vettem nagyon hamar megmutatta ezeket a problémákat. A hierarchiából adódóan számtalan szerteágazó hatalmi helyzet adódik, amelyikben a diákoknak nehéz közlekedni. Ebből a problémacsomagból legkönnyebben a szexuális zaklatás témáját tudtam megfogni. 

Kevés idő állt rendelkezésedre a téma kidolgozásához, hogyan fogtál hozzá?

A személyes történetek bemutatását azért tartottam fontosnak, mert ezt a témát azonnal hárítják, bagatellizálják, nem veszik komolyan, de ötven esetet azonban már nehéz letagadni.

A téli vizsgaidőszak után a második félév elején döntöttem úgy, hogy tárgykört váltok, és a szeptemberben elindított közösségi játék helyett szexuális zaklatással foglalkozó plakátsorozatot, kiadványt készítek. Tulajdonképpen egy felsőoktatási intézményeket érintő kampányt. A munkafolyamat a NANE felkeresésével kezdődött, a témámra vonatkozó adatok és forrásanyagok gyűjtésében segítettek. A munka során ezenkívül összegyűltek különböző szexuális zaklatással kapcsolatos történetek is, a védésen ezeket is kézbe lehetett venni, el lehetett olvasni.

Március környékén kezdtem el ezt az egészet kibontani. Közben folyamatosan készült egy kiadvány és a plakátok. Kisebb változtatással a plakát képanyagát használtam a kiadványban, melynek az üzenete követi a NANE által adott forrásanyagot. Annyiban változtattam viszont a standard szövegen, hogy az iskolai szexuális zaklatást kiemeltem külön fejezetbe a munkahelyi szexuális zaklatás fejezetéből. Az anyag sok változáson ment keresztül mire megtaláltam az üzenetekhez a legjobb formát. A színekkel is sokat kísérleteztem, míg végül ezt a harsány, figyelemfelhívó magentát választottam. 

A diákok kerestek fel téged, vagy te őket a személyes történeteik miatt?

A környezetemben figyelemmel kísértem mások munkáit, ők is az enyémet. A témám mindenféle reakciót kiváltott, akik érintve voltak, ők maguk jöttek a sérelmeikkel, de akadtak olyan történetek is, amelyeket az 5 év alatt hallottam, felkerestem az illetőt, hogy szeretném felhasználni az esetet, elmesélné-e pontosan, hogy mi történt.

Történtek-e változások a diplomamunkád után?

Anna: Tavaly a diplomavédés után közösen kerestük meg a rektort Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával, akinek sokéves gyakorlata, tapasztalata van a nemzetközi standardhoz igazodó eljárásrend kialakításában. Megállapodtunk a rektorral, hogy ősszel a Patent jogászával közösen kidolgozzuk a lépéseket. Erre végül nem került sor, ehelyett zárt ajtók mögött, főleg tanárokból álló munkacsoport vállalkozott az intézmény etikai kódexének átírására. Ezzel a lépéssel az volt a gond, hogy a munkafolyamatban nem vett részt intézménytől független nőjogi és emberi jogi szakértő. 

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a hatalmi színtér, amelyben a szexuális zaklatás megjelenik, más jellegű hatalmi visszaéléseknek, oktatási anomáliáknak is a melegágya.

Csönge: Anna munkáit nem lehetett annyiban hagyni a diplomavédést követően. Miután belenyúlt egy olyan intézményi problémába, amelybe korábban senki, és megmozdult valami, fontosnak éreztük, hogy ezt a mozgást ne engedjük el. Tavaszig nem tapasztaltuk, hogy az intézményben bármiféle változás lenne. Így írtunk egy nyílt levelet Csanádi Judit rektor asszonynak. A nyílt levelünkben, valamint az azóta folytatott tárgyalásainkon szorgalmazott intézményi lépések nem kifejezetten a szexuális zaklatásról szólnak. Sokkal inkább egy olyan szakszerű és jogszerű eljárásrendet, képzési, ellenőrzési rendszert látnánk jónak, amely a hatalmi visszaéléseket általában kezeli, orvosolja, köztük természetesen az egyébként speciális kereteket igénylő szexuális zaklatást is.

Tavaly Anna egyedül vállalta fel a probléma képviseletét a nevével és az arcával, a Patent szakértőjével ketten tárgyaltak a rektorral, de sajnos az ősszel várt lépések elmaradtak. A nyílt levelünket viszont közel 140-en aláírták.

Azóta összeállítottuk a javaslatainkat: egy az ELTE-n lefolytatotthoz hasonló kutatást, az újonnan kidolgozott Etikai Kódex szakértők által is validált kiigazítását, az elsőévesek emberi jogi képzését, és az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatását, az egyetem oktatóinak és dolgozóinak tartott képzéseket, amelyeken az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről, kötelességekről, hatáskörökről, szankciókról szó esik, valamint az oktatók hallgatók általi kötelező, anonim véleményezésének kidolgozását javasoltunk.

Ezekről a javaslatokról tárgyaltunk a rektorral, ez a tárgyalási folyamat még nem zárult le. Újabb időpontot kértünk a rektortól, mert vannak kérdéses pontok, melyekben még nem sikerült megegyeznünk. Időközben felvettük a kapcsolatot szakértőkkel és a HÖK-kel is. Bízunk benne, hogy ezúttal ez a folyamat nem marad annyiban, mert az egyetemnek sok polgára várja, hogy jobban, átláthatóbban működjön az intézmény, legyen egy szakszerű protokollja, és megtörténjenek a szükséges változások. 

Ehhez a problémához nagyon speciálisan kell hozzányúlni, hogyan léphet fel a diák a hatalmi visszaélésekkel szemben? 

Nagyon nehezen. Ahhoz, hogy valaki – nem feltétlenül diák, hiszen pl. oktatók közötti viszonyban is előfordul az etikátlan, hatalmi pozícióból fakadó viselkedés – biztonsággal panaszt tehessen az intézményben valakire, egyrészt egy olyan eljárásrend kidolgozására van szükség, amelyben ezen cselekedete nem fog rá visszaütni, bízhat abban, hogy komolyan veszik, és az ügyet kellő szak- és jogszerűséggel kivizsgálják. A szakszerű protokoll mellett a közegnek is változnia kell, meg kell tanulnunk felismerni ezeket a problémákat. Beszélni róluk, reflektálni rájuk, tisztában kell lennünk a jogainkkal és a hatáskörünkkel. Az ilyen eljárásrendek kidolgozásával és érzékenyítő különböző nőjogi, emberi jogi szakértők, jogászok, szervezetek foglalkoznak. Azon dolgozunk, hogy az ő szempontjaik is megjelenhessenek az új kódexben.

Mi ez a kódex pontosan?

Az etikai kódex egy jogi szabályrendszer, amely az intézmény normarendszerét, gyakorlatát szabályozza. Megfogalmazza, hogy mi etikus és mi nem az intézményen belül, egészen konkrét eseteken keresztül is. Szabályozhatja ezenkívül magát az eljárásrendet is. Mi a teendő etikai vétség esetén, ki vizsgálja ki azt, milyen szankciók lehetségesek stb. Ehhez nyúlva fogalmazható meg egy adott panasz, ha a szabálykönyv alapján etikai vétséget tapasztal valaki, akkor panaszt tehet az illetékes bizottsághoz. 

Hol jelentek már meg a plakátjaid és kik használták fel?

Több helyen is. Írtak a Zeneakadémiáról, hogy beszámolnának a munkákról a diákújságban. Tüntetésen transzparensként használták, és az FKSE, a Kelet kávézó is kiállította, melyet mindkét esetben egy-egy kerekasztal beszélgetés kísért. Az egész téma valahogy ment magától. Először a sajtó hozta le, aztán a média. Az egyik legjelentősebb megkeresés az ELTE-ről érkezett, ahol az egyetemen belüli nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos kampányhoz szóróanyagként használják.

Sokszor a szexuális zaklatás célja a nők feletti hatalom gyakorlása. A kérdés az, hogy toleráljuk-e a zaklató támadásokat, a megalázást, a gyengébbik nem szerepét ott, ahol a domináns férfi az úr a háznál? Leszünk-e annak a tanárnak a diákjai, aki azt az üzenetet közvetíti, hogyha sikert szeretnénk elérni, akkor szemrevalónak kell lennünk?

A szexuális zaklatás nem oké, nem perszonális eset, hanem társadalmi probléma!

Képek forrása: Varga Anna Gizella

Forrás: Varga Anna Gizella, diplomamunka 2016, Budapest

Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Szerző: Porcza Bíborka

Dovák Melinda festőművésszel a Passport kávézóban beszélgettünk hatásokról, élményekről, fejlődésről. Arról, hogy mi motiválja, kik azok, akik inspirálták és hogyan kezdte a művészeti pályát.

Gyermekkorban általában mindenki szeret rajzolni, festeni vagy gyurmázni, különféle kézművességgel, vagy művészettel foglalkozni. Javarészt ez el szokott múlni. Van, akinél ez a képesség nem vész el, és kamaszkorra is nyitott marad a fabrikálásra. Talán ez a jele annak, hogy valakit művésznek szánt a sors. Valaki az alkotásban akar kiteljesedni. A kulcskérdés az, hogyan jutunk el odáig, hogy művészek lehessünk? Mikor tudjuk azt mondani, hogy művészek vagyunk?

Áprilisi témánk kapcsán az újrahasznosítással foglalkoztunk, melyet több művész is felhasznál alkotói életében. Nálad mi a helyzet az újrahasznosítással?

Gimnazista koromban rossz órákat szedtem szét és az alkatrészekből  dísztárgyakat, ékszereket, recikrált faliórákat készítettem, melyek designboltokban találtak gazdára. Egy szórakozóhelyen dolgoztam iskola mellett, ahol nagyon sok műanyagot, például szívószálat dobtak ki. Értelmetlen pazarlás helyett elkértem őket, megégettem a végüket és "újrahasznosított" fülbevalókat, gyűrűket készítettem. Az így eltöltött két év megadta az alkotás örömét és jó keresetkiegészítés volt diákként. Beleláttam a boltok működésébe és ekkor fogalmazódott meg bennem a vágy a művészi pálya iránt. Illetve ekkor még a formatervezés, design felé is kacsintgattam.

Mi miatt döntöttél mégis a Képzőművészeti Egyetem mellett?

A designboltokban történő eladások kapcsán tudatosult  bennem, hogy nem szeretnék "tömegtermelésben" részt venni. Valami nagyobbat szerettem volna alkotni, ami sokkal több odafigyelést igényel, akár hónapokig is elbíbelődhetek vele, illetve aminek van valamilyen mélyebb értelme és célja.

Mellékút volt? Zsákutca?

Gimnázium után CNC programozónak tanultam. A műszaki tervezési feladatok nagyban hozzájárultak, hogy felvettek a Képzőre. Megtanultunk 3D-ben, InDesing-ban, autoCAD-ben rajzolni, és ez nagyon sokat segített a térlátásom fejlődésében. Ezeknek köszönhetően nagyon jól ráéreztem, hogy egy rajzon hová kell rakni az árnyékokat, vagy a kontúrokat.

Klasszikus iskolák?

Klasszikus rajziskolába nem jártam sem gimnázium alatt, se utána, melynek  legfőképpen anyagi okai voltak. Felvételi előtt utánanéztem a követelményeknek és konzultálási lehetőségeket kerestem a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatóival. Illetve beiratkoztam a Képzőnek a felvételi előkészítőjére,  és amit ott a tanároktól kaptam, azt szentírásnak tekintettem. Szerencsémre, első alkalommal sikeresen felvételiztem.

Jártál már külföldön, és tervezed, hogy ott is tanulsz. 

2015 októberétől két félévet töltöttem az Erasmus ösztöndíjjal Münchenben az Akademie der Bildenden Kunst-on. Illetve remélem, hogy a következő félévben, szeptembertől szintén fél évet tölthetek el valamelyik külföldi egyetemen. Mivel jövőre leszek ötödéves, ami diploma év, így ezen a téren semmi sem biztos, még nekem is át kell gondolnom, hogyan lenne jobb, illetve még nem biztos, hogy melyik egyetemre fogadnának. Nagyszerű lehetőségnek tartom, hisz külföldi élettapasztalatot szerezhetek és  az ottani művészeti körökbe is beleláthatok. Illetve már most, egyetem alatt is törekszem minél több külföldi kiállításon részt venni, rezidencia programokat megpályázni.

Milyen lesz az első önálló kiállításod? Tervezed már?

Remélem egy galérián keresztül, diploma után. Átgondolt koncepcióval, tartalommal és minőségi kivitelezéssel, szakmailag felkészülten.

Van kedvenc technikád?

Technikákat és stílusokat előszeretettel keverek. Az absztrakt és figurális festészet között próbálok lavírozni, egyfajta egyensúlyt megtalálni. Olaj, akril, akvarell, ceruza, toll, zsírkréta, kannák. Szeretnék előbb-utóbb installációkat is készíteni a festményeken túl. Manapság már a műtárgy nem csak egy kép, nem csak egy fotó. Nagy az átjárhatóság a különböző műfajok között, illetve a határok kezdenek eltűnni és felszabadulni. Erre talán egy jó példa: Keresztes Zsófia installációi, melyek mondhatni a szobrászat és a festészet határait súrolják. Mondhatjuk, hogy én is a festészetben megtapasztalt szabadságot szeretném továbbvinni, megvalósítani a térben is.

Konkrét elképzelés?

A Magyar Képzőművészeti Egyetem év végi kiállítására szeretnék befejezni egy sorozatot. Festett kép, épített vászon. Arról szól, hogy a festmény kilép a térbe, illetve a vászon átalakul szoborrá. Az op-art sokszor visszatér a munkáimon, mely által egy másfajta térérzékelés valósul meg. Azzal, hogy többfélén jelenítem meg a teret, tehát a fizikai valóságot, ezáltal arra hívom fel a figyelmet, hogy minden a világon nézőpont kérdése. Ahogy az érzéseink felülírják a emlékeket, úgy a képeimen is változik a térérzet, egyfajta illúzió jelenik meg. Mindezzel egyfajta örök érvényű nézőpontot, szakralitást keresek.

Májusi témánk az "Élet gombnyomásra". Van valamilyen személyes élményed?

A Képzőművészetire való felkészülésem jut eszembe. Mikor rajzolni tanulunk, megpróbáljuk a valóságot lemásolni. Ez az első lépés. Az interneten rengeteg oktatóanyag van. Amikor felvételiztem én is néztem a videókat. Hogyan kell rajzolni? Hogyan kell satírozni? Hogyan kell összemosni őket? Az internetes önképzőkör sokszor jól tud működni. Akár olajfestményt is csinálhatunk a Youtube alapján. Mindez természetesen nem helyettesíti a mesterek fürkésző szemeit és a konzultációkat, melyek rávilágítanak arra, hogy ne csináljunk giccses képeket.  A rajziskoláknak ez a legnagyobb előnye, hogy korrigálnak – ezt egy videó nem fogja tudni megadni.

Melinda többi alkotását itt tekintheted meg!

Képek forrása: Dovák Melinda festőművész

Szerkesztette: Zrínyi Lilla

A környezetvédelmet, a környezettudatos életmódot többféleképpen megközelíthetjük segítve ezzel magunkat, és a körülöttünk lévőket. Egy olyan könyvet szeretnék ajánlani, amiből ötleteket meríthetünk egy tisztább és környezettudatosabb otthon megteremtésére.

Nagy Réka Ökoanyu című könyve népszerű, nemcsak a háziasszonyok körében, hanem az édesanyákéban is. Ő az a nő, aki gondolt egyet, és megálmodott egy rovatot, melynek ötletét a Nők Lapja főszerkesztőjéhez is eljuttatta és az ötletből hamarosan egy rovat, majd kicsit később egy blog is született. A rovat és a blog írásait kiegészítve azóta sorra jelennek meg a környezettudatosság témáját körüljáró könyvei, melyekben olyan témákról van szó, mint a bevásárlás, hulladékgyűjtés és -szelektálás, háztartás, kozmetikumok és csináld magad ajándékok.

Minden témánál segítségül szolgálnak a szerző tippek és tények című kis szövegei, ezt kiegészíti hasznos honlapok ajánlásával is. Sikerén felbuzdulva vezette tovább a gondolatfonalat, és megírta az Ökoanyu a konyhában, illetve az Ökobaba című tanácsadó könyveket.

Minden az újrahasznosítás terén magát kezdőnek valló ember számára hatalmas segítség a könyv. Bár az Ökoanyu nem szakirodalom, de elolvasása után bátran és büszkén állíthatja magáról az ember, hogy sok új és praktikus dolgot tanult, amit tovább tud adni későbbiekben akár saját gyermekének is.

Bevásárlás

Praktikus, ha listát készítünk, mielőtt elindulunk nagy bevásárlásra. Ha piacra megyünk, érdemes tudatában lenni annak, hogy mikor mi terem. Erről is találunk egy listát a könyvben. Jó ötlet, ha egy hétre vagy akár napokra menüt tervezünk. Ezen kívül, ha lehetséges, minimum egyszer tartsunk egy napot, amikor húst fogyasztunk. Réka könyvében bemutatja azon termékek többségét, amik fagyaszthatók és amelyek nem.

/A teljesség igénye nélkül/

Itt a fagyasztás alapszabályairól is kapunk egy rövid leírást, plusz egy receptet a tökéletes kenyérhez Vrábel Krisztina blogjából. Szó esik még a fejezetben a húsokról, tojásokról és a tanyasi csirkékről. Réka határozottan ajánlja, hogy amikor bevásárolni megyünk, ne hagyjuk figyelmen kívül a termékek csomagolását és a rajta szereplő címkék fontosságát.

Megismerkedhetünk egy listával, ami a kockázatos E-számokról szól. Valamint az őstermelő, a megbízható termelő és a bio kifejezések fogalmával. Szó esik még a közösségi kertekről, a vásárlóközösségek szerepéről és a dobozrendszerek fontosságáról.

A fejezet végén találkozhatunk a tudatos vásárlók 12 pontjával, amit a Tudatos Vásárlók Egyesülete bocsátott útjára.

Hulladék

Szerencsére már országunk is eljutott az utóbbi években arra a szintre, hogy nemcsak Budapest területén, hanem országszerte elterjedtek a szelektív hulladékgyűjtő helyek és tárolók. Nagy Réka szerint fontos, hogy a szemét szétválogatását már otthon elkezdjük. Ha nincs más lehetőség, egy nagyobb vászonszatyorba vegyesen dobáljuk bele a szemetet, és azt vigyük le később a gyűjtőhelyekre. Aki esetleg van olyan talpraesett, hogy saját maga barkácsoljon, annak segítségképpen található egy link a könyvben, ahol különböző praktikák alapján rakhatunk össze saját hulladékgyűjtőt.

Ismerjük meg a leggyakrabban gyűjthető hulladékfajtákat:

• papír (fontos, hogy ne legyen szennyezett, zsíros),
• üveg (itt válasszuk külön a fehér, illetve színes üveget, és a kupakokat minden esetben távolítsuk el róla),
• műanyagok (semmiképpen se kerüljön a műanyag közé üvegpalack, papírcímke, ételmaradék),
• fém,
• veszélyes hulladék (elhasznált sütőolaj, gyógyszer, háztartási vegyszer, szárazelem, akkumulátor, gombaölő, elektronikai hulladék, autóhulladék).

Kozmetikumok

A fejezet elején a kozmetikumokról általánosságban esik szó. Ezek azok, amelyeket minden nap használ a nők többsége:

• tusfürdő,
• dezodor,
• hidratáló,
• testápoló,
• fogkrém,
• hajlakk,
• alapozó,
• dekorsminkek.

Megtudhatjuk, mik azok a szerek, amiket csak este, illetve amiket a nap folyamán bármikor használhatunk. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy figyeljünk az összetevőkre. Ne válasszunk olyan terméket, amelyek összetevői károsak. Felhívja a figyelmet arra is, hogy az összetevők olyan sorrendben vannak feltüntetve a csomagoláson, amilyen mennyiségben benne vannak az adott termékben.

Kerüld el ezeket:

• tartósítószerek, illóanyagok,
• színezékek,
• parabének,
• fényvédők.

Olvashatunk arról, hogyan előzhetjük meg a napozás káros hatásait, mely időszakban napozzunk, hogyan védjük arcunkat és testünket, illetve gyerekeinket a káros UVB- és UVA-sugárzástól.

Kiemelnék egy tippet a szem alatt levő táskák ellen:

Tegyünk két kávéskanalat öt percre a fagyasztóba, majd amikor kivettük, tegyük a szemünkre, amíg felmelegszik. Nálam ez mindig beválik.             (Nagy Réka)

Összegzés

Ajánlom a könyvet a fenti ötletek miatt, mert egyszerűen, hétköznapi módon vannak megfogalmazva a tippek, mindezek mellett megfelelő információkkal vannak alátámasztva az írónő állításai. Úgy gondolom, bár a könyv első sorban pici gyereket nevelő édesanyáknak szól, mindenki találhat benne olyan receptet vagy praktikát, amit hasznosíthat az otthonában.

Azoknak viszont semmiképp nem ajánlom, akik nem törődnek a környezetvédelemmel, és nem is érdekli őket az újrahasznosítás és a környezetbarát életmód.

A szerző ezen könyvén kívül még megtalálható a Libri könyvesboltjainál az Ökobaba és az Ökoanyu a konyhában.

 A kiemelt kép és a képek forrása az Ökoanyu blog és a doriangrayskincare.com, az infografikáé a szerző. 

Szerző: Jordáki Gábor

Szerkesztette:Sebő Katalin

Szerző: Porcza Bíborka

Szerkesztette:Zrínyi Lilla

"A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftingoltam, Mendozában boroztam, az Atacama-sivatagban homokdűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon." – írja Vigh Bori Egy digitális nomád élete című könyvében. Hogyan lesz egy közösségi média menedzserből világutazó?

Vigh Bori digitális nomád, volt közösségi média menedzser, de ma már életvitelszerűen utazik. Sok helyen megfordult már, többek közt Új-Zélandon, átszelte a bolíviai sivatagot dzsippel, krokodilt simogatott, Indonéziában óriás ördögrájákkal úszott és ez még nem minden. Kalandjairól a backpacker.hu oldalon ír és előadásokat tart arról, hogyan menjünk világgá. Célja: a lehető legköltséghatékonyabban módon eljutni kitűzött álomállomásaira, hogy bakancslistájának céljait kipipálhassa.

Ha hív a természet, akkor menni kell

Bori Hogyan menjünk világgá című könyve azoknak az utazóknak íródott, akiket csábít a nagy kaland. Azoknak, akik úgy döntenek, hogy egy hátizsákkal nekivágnak a világnak, de nem tudják mik az első lépések. Hogyan vágjunk neki egy ilyen útnak? Mire lesz szükségünk? És ki mellé ne szálljunk be, ha autóstoppal utazunk? Azoknak a kíváncsi lelkeknek szól, akiket nem a luxusszállodák és a varázslatos svédasztal varázsa vonz, hanem azoknak, akiket megállás nélkül szólít egy hang: fedezd fel a világot!

Úgy tartják az igaz álmok azok, amik megijesztenek.

Bizony az első lépések nem könnyűek, amikor nagy álmokat dédelgetünk. Riasztó, amikor álmainkat hirtelen célokká alakítjuk, a kifogásainknak pedig tennivalót biztosítunk. Hogyan tudunk túllendülni félelmeinken? És mi kell ahhoz, hogy életünket be tudjuk csomagolni egy hátizsákba? Mikor leszünk utazásra készek?

A decemberi könyvbemutatón találkoztam először Bori Hogyan menjünk világgá című könyvével. A játékos borító már valami olyasmit sugallt, hogy az ember váltsa be az álmodozásait repülőjegyre. Ilyen fiatalon az úton egy hátizsákkal? Egyedül? Hová? Merre? Sokan ragadtunk benne a mókuskerékben, miközben valami teljesen másra vágyunk, csupán félelmeink tartanak vissza. Már azelőtt lebeszéljük magunkat a nagy tervekről, hogy azokat megvalósítanánk. Mindig ott van a kifogás, ami miatt nem cselekszünk.

„És ekkor végre megértettem, hogy így soha, de soha a büdös életben nem jutok el abba a tangóbárba. Miért ragadok bele ugyanabba a gondolatmenetbe? Meddig akarom még dédelgetni ezt az álmot? Miért hagyom, hogy csak egy képzeletbeli mentsvár legyen?”

Tette fel a kérdést a szerző. De Buenos Airesbe utazni elég költséges! Mi van, ha mégsem? Bori megosztja a kulisszatitkokat könyvében. Olvasás közben kiváltképp tetszett, hogy saját tapasztalatairól ír. A könyv egyik érdekes részlete, amikor Bori rájön, hogy kötelezően 21 nap szabadnap jár neki az évben. Miért csak 21? Azonnal elkezdett tervezni, fél évvel később pedig repülőre ült.

Az álmodozástól az indulásig

Vigh Bori azzal kezdte, hogy egy ebédszünetben tollat ragadott, és egy jegyzettömbre leírta, amiket szeretne megtenni az életben. Ez az ő bakancslistája. Könyve is azzal kezdődik, hogy mindenki írja le, mit szeretne, akkor is, ha anyailag nem teheti meg. Bori mindenféle hibát elkövetett, amit utazás során el lehet, és ezt örömmel papírra is veti – kezdve az indulástól.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet nem gondoltam volna, hogy ennyire magával tud ragadni. Olvasás közben úgy éreztem, mintha magam is Észak-Peruban tanultam volna szörfözni, vagy jártam volna a Machu Picchunál. Bori részletesen beszél utazási élményeiről, érzéseiről és arról, hogy őt mi indította el a kalandos utazáson. Persze a probléma mindig a kerettel van. Na, most mi legyen? Hogy készüljünk fel egy ilyen útra? És miből fogok megélni? A könyvben ezekre a kérdésekre is választ kapunk. Hasznos, emellett érdekes információkat tartalmaz az utazásról és annak veszélyeiről is. Abban az esetben, ha egyedül utazunk bizony rá kell jönnünk, hogy magunkra vagyunk utalva. Az Amazonas vidékéről hazatelefonálni, hogy egy kis gond adódott utunkon nem oldja meg a problémát, hiszen az otthoniak mit tudnak tenni? A legjobb, ha minél felkészültebbek vagyunk.

Mit várhatunk az utazástól?

Minden utazó más – olvashatjuk Bori könyvében. Nem mindenkit ugyanaz a cél fog elindítani az utazásra. Egy azonban biztos: az utazás megváltoztatja majd a világhoz való viszonyunkat. Sokat tanul az ember önmagáról, ehhez elengedhetetlen, hogy a komfortzónánk kényelmes gubójától távolra kerüljünk. Itt nem határidőre kell leadnod egy prezentációs anyagot, hanem időben elérni egy buszt, felmérni, hogy kiben bízhatsz meg és kiben nem, hogy hogyan tájékozódj egy ismeretlen helyen, ezek mellett meg kell tanulnod elengedni az utazás során megszerzett barátokat, helyeket ahol jól érezted magad.

Ez az önmegvalósításról szól. Mert senki nem úgy születik, hogy az első babasírás után felordít: én tűzoltó leszek! Persze lesznek olyanok, akik nem értik mi a fenéért akarunk mi az Andokhoz menni. A Balaton közelebb van, ráadásul olcsóbb is. Nem könnyű így elindulni, de mi van akkor, ha mégis rászánjunk magunkat, és utunkról visszatérve azt tudjuk mondani: megtaláltam, amit kerestem!

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben élni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet... – Hamvas Béla

Kiknek ajánlott?

Azok, akik úgy döntenek, hogy hosszú útra indulnak, nekik kötelező olvasmány! Ha már van ötleted merre mennél, de tanácstalan vagy, mert nem tudod hogyan kell szervezni, mire kell odafigyelni tervezés során, akkor mindenképp hasznos lehet. A kezdő utazók számára is, vagy akár akik még csak álmodozás szintjén vannak. Ha megvetted már az első repülőjegyed, Bori könyve kétségkívül számos praktikus tanácsot tartalmaz az induláshoz. Sőt, abban is a segítségünkre van, hogy észrevegyük a kibúvókat, amiért megrekedtünk az álmodozás szintjén. Bár ennek a könyvnek az elolvasása után igazán nehéz nem világgá menni.

Kiknek nem ajánlott?

Tapasztalt utazóknak, akik végigjárták már a fél világot nem biztos, hogy segít, de Bori kalandjai őket is elszórakoztathatják. Azoknak sem ajánlott, akiket nem érdekel az utazás, és csak az egzotikus képeket szeretik kiragasztani a falra. Hát, nekik minden bizonnyal nem segít egy útikalauz. De hihetetlen inspiráló tud lenni Bori vicces, sokoldalú személyisége.

Képek forrása: hellokarrier.hu

Ági és Balázs órákig tudnak beszélgetni filmekről, zenéről. Közös érdeklődési körük alapján könnyen azt feltételezhetnénk, hogy hasonló életmódot élnek. A valóságban azonban függetlenül egymástól másként értékelik, és élik meg az absztinenciát. Ági imádja a kézműves söröket, míg Balázs jó pár éve alkoholtól mentes életet él.

Az absztinencia fogalma a valamilyen élvezeti forrástól való teljes és tudatos tartózkodást jelöli. Ide tartozik a szex, a kábítószerek s lényegében bármi, amit az emberek élvezetből csinálnak vagy fogyasztanak. Leggyakrabban az alkoholt nem fogyasztó emberek kapcsán használja a köznyelv, de például a vegetáriánus étkezés is absztinencia. Balázs véleménye szerint hasznos a szellemi fejlődéshez az absztinens hozzáállás kipróbálása, hiszen az életünk ugyanúgy zajlik az élvezeti faktoraink megélése nélkül is, s ez anélkül képes rámutatni a függőségeinkre.

Hogy kezdődött az alkoholtól való eltávolodás?

Fiatalon a vadulás és a bandázások miatt ittam rendesen, nem kellett félteni, de sose voltam igazán alkoholfüggő. Szerettem használni, s nekibolondult aggyal járni a világot. A húszas éveim elején, 21-22 éves korom környékén kezdtem lejönni az alkoholról. Jogsi, fősuli és a rutin megunása, kiüresedése vezethetett ide.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) felmérései alapján is Európa szerte fogyasztják legtöbben az alkoholos italokat. Sajnos emellett az is kiderült a felmérésekből, hogy hazánk évek óta döntögeti a rekordokat statisztikai adataival ezeken a listákon. Magyarország tehát kiemelkedő számokat produkál az alkoholproblémák tekintetében, ezzel párhuzamosan pedig kiugróak az ebből adódó halálesetek számai is. Becslések alapján ezek az adatok évente 700-800 ezer embert érintenek kis hazánkban. A nemek szerinti eloszlásában a férfiak 31%-át érinti, míg a nők 6%-ánál merülnek fel problémák alkoholizmus terén.

Mi az oka annak, hogy nem iszol?

Nincs egy konkrét pont vagy elhatározás, simán csak elhalványult az érdeklődés, az ital iránti vágy. Mára már egy kezem is elég az évi alkoholfogyasztások megszámolásához. Sose szerettem az alkohol ízét. A sörrel mára a köszönőviszony is megszűnt, az alkohol magától lepörgött rólam az idő előrehaladtával. A jogosítványom megszerzése, és a vezetés iránti nagyobb szenvedélyem, majd a buddhista tanulmányok és a városi aszketizmus kipróbálása fejlesztették tovább a piálás megunását, egészen az alkohol kizárásáig. Szerintem az emberek sokszor felejtésre, vigasztalódásra, az öröm-bánat mélyebben megélésére használják az alkoholt, pedig ennek vannak hatékonyabb és kevésbé szervezetkárosító módszerei is.

Hogyan viszonyul a baráti társaság vagy egy új társaság az alkoholmentes, azaz absztinens életmódodhoz?

Véleményem szerint az alkohol valahol a magyarság része, egy elfogadott dolog, és amikor felmerül az, hogy nem fogyasztom, akkor az általános reakció: "Beteg vagy?" Meg a "Jaj szegény, nem ihat mert..." Furcsállják, ha külső tényező nélkül, belülről fakadólag nem iszik az ember.

Azonban ennek ellenére a tudomány számos pozitív tulajdonságát is fenntartja egyes alkoholos itókáknak. Például a híres-neves mondás miszerint "egy pohár bor fél egészség". Ugyanis 1,5-3 dl száraz vörösbor naponta akár 50%-kal is csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségeket. Tartalma miatt hatékonyabbnak tartják, mint fehér színű társait, ettől függetlenül kis dózisban adagolva 10-12 évvel meghosszabbíthatja fogyasztója élettartamát, azokkal szemben, akik soha nem fogyasztanak bort. Habzó társával, a sörös korsókkal kapcsolatban kiemelt jellemző lehet a stresszoldó hatása, amellett, hogy regenerálja a bőrt és fényesebbé teszi a hajat. Természetesen minden csak mennyiség függvénye, mint a legtöbb dolog az életben. Túlzott fogyasztása májzsugorhoz vezet, bőrrákhoz vagy súlyosabb esetekben agyvérzéshez.

Képek forrása: Alkoholizmus előadás, Dr. Balaicza Erika, DailyMail.com, Deadspin.com

Kiemelt kép: WallpaperBetter.com