Solya

Transzneműek igenis léteznek: jó lelkek rossz testekben. Köztünk járnak, talán tegnap te is találkoztál eggyel. Vajon ők hogyan ismerkednek?

Családi viszályok, társkeresés, párkapcsolati szintek, gyermekvállalás. Ezekben a témákban a transzneműek sem különböznek többi embertársunktól, csupán annyiban, hogy az ő esetükben még legalább egy fokkal nehezebb megoldást és választ találni a kérdésekre.

Adott egy fiatal fiú, akit a sors nagyobb megpróbáltatások elé állított, mint a legtöbb tinédzsert, és azok szüleit. Ez a fiú női testbe született, és ez a tény még jobban megnehezíti a fiatalkorát, az életének egy részét. Szerencséjére sokan vannak, akik szeretik és elfogadják, támogatják, de még így sem egyszerűek számára bizonyos dolgok.

Vagy csak mi, „átlagos” emberek bonyolítunk túl mindent?

Vajon ő, és a hozzá hasonló emberek hol tudnak ismerkedni? Kikhez vonzódnak, és milyen lehetőségeik vannak párkapcsolat, vagy esetleg családalapítás terén? Tuza Tóbiással, egy transznemű fiatallal beszélgettem.

Tóbiás számára hosszú folyamat volt, míg rájött, hogy rossz testbe született. Alig több mint egy éve nyílt levelet írt édesanyja, majd édesapja is a világ számára saját harcukról, hogy kislányuk nem az, akinek eddig nevelték, és elfogadásukról, miszerint elfogadják új, mégis már régóta létező fiuk helyét a családban. Ez után Tóbiás is üzenetet hagyott eddigi életét illetően.

De vajon milyen lehetőségei vannak párkapcsolatának kialakítására?

Mit tudsz róla, milyen lehetőségeid vannak ismerkedni?

A legtöbb páromat interneten ismertem meg, egy vagy két olyan ember volt, akivel élőben találkoztam először. Nem tudok arról, hogy lenne speciális társkereső oldal, én leginkább Facebookon, Instagram-on és Twitteren ismerkedtem.

Pattel, jelenlegi párommal Instagram-on ismerkedtem meg. Csináltam egy jelmezt, ennek hatására írt az egyik barátnője, hogy Patnak nagyon tetszett. Elkezdtünk beszélgetni, találkoztunk élőben, majd átvittük a beszélgetést Facebookra.

De emellett szerettem volna új embereket megismerni, barátokat szerezni, ezért jelentkeztem a Tumblr csoportba. Ez az oldal mindenki számára nyitott, de néha egy-egy poszt alatt olyan hozzászólások érkeztek, amiket nem tudtam elfogadni, ezért hamar kiléptem a csoportból.

Ezzel kapcsolatban a Magyar LMBT Szövetség kérdésünkre két további társkeresési felületet is megemlített: kifejezetten transzneműek számára a tstars.pinkvanilla.hu-t, valamint a www.eropolis.hu-t, ahol a felhasználó bejelölheti, ha transznemű.

Mennyire vagy nyitott ismerkedéskor?

Nem nagyon érdekel, hogy az ember tudja-e, hogy transznemű vagyok-e. Az a fontos számomra, hogy férfiként kezeljen. Ha azonban bármi kérdése van, akkor nyitottan állok hozzá, mindenre szívesen válaszolok. Ha "tartoznom kell" valahová, akkor nem queerként, hanem pánromantikus melegként tudnám magam definiálni a legjobban.

Hogyan állsz a gyermekvállaláshoz? Neki elmesélnéd a történetedet?

Külföldön szeretném majd tovább élni az életem, minél hamarabb el szeretném hagyni Magyarországot. Ott szeretnék majd örökbe fogadni az akkori párommal.

Persze, elmesélném neki, amikor már elég idős lesz hozzá. Ha kérdezni fog, nyugodtan fogok rá válaszolni, mert ezáltal csak jobban megismeri az apját.

Kapcsolatban állsz esetleg valamilyen szervezettel, akik hozzád hasonló fiataloknak segítenek?

Én nem. Nem igen vagyok benne ebben a közösségben. Édesanyámat ez jobban érdekli. Ő mindenféle csoportban benne van, hívott hozzánk transzneműeket, tudtam velük beszélgetni. Találkozók szervezésében segít nem csak nekem, másoknak is. Nem nagyon látok ebbe bele, sokszor meglepetésként ér ez az egész.

Nem szeretném anyára hagyni ezt az ügyet, később szívesen segítenék hozzám hasonló fiatalokon. Nagyon rossz úgy élni, hogy ugyanannyi jogom lenne mindenhez, de ezt nem kapom meg. A tudat, hogy több ezren vagyunk ezzel így szerte a világon, nagyon megvisel. Nagyon szerencsésnek érzem magam a szüleimet illetően.

Jogsértés esetén a sértett felkeresheti a Transvanilla Transznemű Egyesületet (szervezet@transvanilla.hu), valamint a  Háttér Jogsegélyszolgálatot is (jogsegely@hatter.hu) - tette még hozzá a Szövetség.

képek: Tuza Tóbiás
infografika: a szerző
szerkesztette: Sebő Katalin

Bálint

A társadalmat megosztó pornófilmnézés aspektusaiba próbáltunk betekinteni egy Y-generációs fiatalember, György segítségével, aki beavatott minket abba a világba, ahol a tabuként kezelt, alulkommunikált szokásból akár még párkapcsolat-fejlesztő eszköz is válhat. Interjú.

Hogyan jellemeznéd a "fogyasztási" szokásaidat? Alkalmi, rendszeres?

Kétségkívül rendszeres. Napi szintű igényt érzek rá többnyire, persze nem mindig jön ki úgy a lépés...

Vissza tudsz emlékezni, mióta tart ez?

Hogy hány éves lehettem pontosan, azt nem tudom felidézni, de vélhetően akkortájt, amikor általában a gyerekek-serdülők fejében először fel-felmerül a szex, mint izgalmas téma. Akkor nem volt nagyon elterjedt az internet (sőt), és először meztelen női testet iskolai papírgyűjtés közben talált, régi-szakadt pornómagazinok oldalain láttam. Bár az a legritkább esetben volt vonzó vagy izgató, inkább valami titokzatos, felnőttek által féltve őrzött titokba való bepillantás érzését adta.

[caption id="attachment_869" align="alignright" width="760"] "Felmerült az az érzés, hogy mielőbb jó lenne egyedül maradni egy ilyen filmmel." (ruwhim.com)[/caption]

És a netes videók korában? Ott azért már más lehetett az érzés.

Pornót, mint olyat, először kézről kézre adott CD lemezeken sikerült beszerezni, és viszonylag hamar felmerült az az érzés, hogy mielőbb jó lenne egyedül maradni egy ilyen filmmel.

Hoppá, tényleg, a cd-s korszak...

Igen, jó ideig így voltak pornóim, először csak néhány, elég rövid és mai szemmel nézve silány minőségű. Aztán az egyik régi barátomnak lett először internet hozzáférése az ismeretségi körömből, és évekig csak neki volt egyedül. Hozzá jártunk netezgetni, én meg egy idő után már tudatosan pornót letölteni kéredzkedtem a géphez. (Ekkor még Youporn és társai nemigen voltak ismertek, ha léteztek már egyáltalán.)

VHS?

Videókazettán nekem nem volt, arról az éráról én már csak elbeszélések útján hallottam...

[caption id="attachment_847" align="alignleft" width="277"] Ragadja el a képzeletet! (pinterest)[/caption]

Mivel méred azt a bizonyos minőséget? Mi számít egy filmben?

Nem rangsoroltam még magamban azt, hogy mi a fontosabb minőségbeli jellemző, ami alapján keresem őket – de itt most főleg képminőségre (kontrasztosság, képélesség, felbontás stb.) gondoltam. Az ingyen elérhető HD pornó korában már szemet szúr egy máskülönben átlagos szintet megütő amatőr, kézikamerás felvétel is… De ez mindig pillanatnyi kedv, hangulat kérdése, van, hogy épp ilyen "hangulatú" epizódra vadászom. A konkrét képminőség után elsősorban talán a szereplők hitelessége, ami számomra fontos.

Hiteles szó alatt a "színészi munkára" gondolsz?

A színészi munkára is, igen, bár őszintén szólva a legjobban sikerült jeleneteknél szeretem magamat abba a hitbe ringatni, hogy egy kicsit valóban elkapta a szereplőket a hév, és legalább részben, de valóban beleélték magukat egymásba. Ilyenkor sikerül annyira belehelyezkedni az adott fantáziába, hogy szinte valóban átéltnek érzem az együttlétet, mármint úgy, mintha magam is az aktus aktív résztvevője lettem volna.

Végig jól tudom, hogy előre megtervezett, beállított az egész, még szándékosan spontánnak feltüntetni szánt filmeknél is, de minél jobban el tudja ezt velem feledtetni, annál jobban megfog.

Fontos elem nálad, hogy azért néhány párkapcsolaton vagy hasonlón már túlvagy, és ezek változatosak is voltak, sőt jelenleg is kapcsolatban vagy. Hogyan alakultak ezek alatt a pornónézési szokásaid? Emlékszel-e bármi változásra olyan időszakhoz képest, amikor nem volt kapcsolatod?

[caption id="attachment_849" align="alignright" width="365"] Van, akit taszít a dolog, mások kíváncsiak rá. (theplace2.ru)[/caption]

Különbség abban volt, hogy melyik lány hogyan viszonyult ehhez. Eddigi megfigyeléseim alapján ez leginkább az érzelmi intelligenciájuk fejlettségétől függ elsősorban. A szexuális értelemben összehangoltabbra sikeredett kapcsolatok idején némiképp csökkent a késztetés a pornónézésre.

Minél inkább kielégítette a valódi szex a féltettebb, rejtettebb fantáziákat, annál kevésbé jelentkezett igény a pornóra. Mert tudtam, hogy bármi is jut eszembe, nem kell attól félnem, hogy meg nem értésbe és elutasításba ütközök.

Egy szexuálisan teljesen kielégítő partner mellett már nem is lenne rá szükséged?

Nem mernék rá megesküdni, hogy így lenne, de nem is zárom ki a lehetőségét – ennyire szerencsés kapcsolatban még nem volt részem. A legösszehangoltabb kapcsolatom legjobban működő időszakában sem múlt el az igény a pornónézésre.

Az igazán kielégítő mennyiségű és minőségű páros szexuális élet mellett is időről időre bejött a képbe a partner változtatásának vágya. Jó párkapcsolat esetén időszakos partnerváltás vágyaként.

Úgy gondolom, hogy egy jó párkapcsolatban nem csak a kizárólagosság lehet egyedüli ideális közös cél. Lehet persze az is, ez csakis attól függ, milyen kimondatlan vagy akár kimondott egyezséget kötnek egymással a felek – a kulcsmomentum az őszinteség a képletben, elsősorban önmagunkhoz, éspedig következetesen. Ez vezethet el ahhoz, hogy olyan párt találjunk, akivel lelkileg és testileg is mélyen kielégítő kapcsolatot építhetünk.

Erős pótszernek tűnik. Próbáltál már tudatosan "böjtölni"?

Korábban volt rá példa, évekkel ezelőtt. Mostanában nem igazán merült fel bennem a szándékos, tudatos megvonás gondolata. Mióta egy szobában, együtt éljük a mindennapjainkat a párommal, messze nincs annyi alkalmam pornót "fogyasztani", mint korábban. De amúgy sem nagyon éreztem szükségét a pornófogyasztásom mérséklésének, nem sok érvet találtam mellé.

[caption id="attachment_850" align="aligncenter" width="660"] Kimondatlan vagy kimondott egyezség, őszinteség. (reelz.com)[/caption]

Érvet vagy érzést?

Inkább az a gondolat merült fel bennem gyakrabban, főleg átélhetőbb jeleneteket látva, hogy több energiát kellene önfejlesztésbe, ezen keresztül pedig önbizalom-építésbe fektetnem, hogy ilyen vágyott jeleneteket valós partnerekkel, valós helyzetekben élhessek át.

Tisztában vagyok persze a pornó sajátos természetével, miszerint a mindenkori igényeket követik a trendek, ezek pedig a legfinomabb filmezés- és rendezéstechnikai részletekre is kitérnek, mégis úgy hiszem, hogy van valamiféle ítélőképességem, ami alapján nagyjából be tudom lőni, milyen helyzetek létezhetnének a való életben is, és mi az, ami abszolút abszurd – ez egyébként az adott film átélhetőségét is nagyban befolyásolja.

Említetted a reakciókat. Azért merész dolog párhuzamosan megélni a kapcsolatot és nyíltan pornófilmeket is nézni, elsőre nem mindenki gondolná, hogy ezt felvállalja és megcsinálja egy férfi. Hogyan reagált az aktuális párod, amikor ezzel szembesítetted őket? Volt, amelyiküknek nem is lehetett elmondani?

A kapcsolatok során alakult ki egyfajta rutin, hogy egy adott kapcsolatban mikor (melyik szakaszában) és milyen formában "szembesítem" az akkori páromat a témával. De az általam optimálisnak vélt esetekben nem is volt szükség szembesítésre, mert magától értetődőnek vették bizonyos lányok, hogy a férfiak pornóval is élnek. Sőt, esetenként kíváncsiak is voltak, konkrétan milyen pornóim vannak, és együtt is bele-belenéztünk egybe.

[caption id="attachment_848" align="alignright" width="760"] Akár meg is tetszhet neki. (starpulse.com)[/caption]

Ez személyenként nagyon különböző lehet, nem igazán érdemes általánosítani. Nagyban függ a lány korábbról hozott érzelmi és gondolatvilágától, érzelmi intelligenciájától, egyéni múltjától... Általában már az ismerkedés egészen korai szakaszában kipuhatolható, hogyan viszonyul egy ember – egy lány – a pornóhoz, és a férfiak pornóhoz való viszonyához. Ami egyébként következtetni enged a lány beállítottságára egyéb területeken is akár.

De... még azt is tudták, hogy a kapcsolat alatt is a pornó mellett kötsz ki időnként? Mert ha igen, akkor a szembesítésnek itt van nagyobb jelentősége. Ugyanis ez két olyan terület lehet, amiket nem mindenki tart összeegyeztethetőnek.

Találkoztam ilyennel is, olyannal is. Többnyire ezt is megpróbálom kideríteni már ismerkedés közben, az időzítés főként a lány nyitottságától és közvetlenségétől függ.

Az eddigi legjobban működő (működött) kapcsolatomban tudta a lány, hogy a közös szexuális életünkkel párhuzamosan pornót is fogyasztok, de ott már a kapcsolatunk korai szakaszában tisztáztuk, hogy az emberben természeténél fogva igen intenzív szexuális energiák élnek, és ez csak ritkán irányul hosszú időn keresztül egyetlen adott személyre. Röviden: megbeszéltük, hogy időnként nemcsak a másikkal, hanem random, szexuálisan vonzó emberekkel is fantáziálunk, és akár önkielégítünk is közben.

Így leírva, egészen magától értetődőnek hangzik a nyitottságnak ez a formája is.

És paradox(nak tűnő) módon ez nemhogy gyengítette, hanem erősítette a kapcsolatunkat azáltal, hogy egy ilyen érzékeny témában, amiben szinte társadalmi elvárás az álszenteskedés, őszinték voltunk egymáshoz. Olyan váratlan és rejtett kapocs-csatornákat nyitott meg, amitől az együttléteink is még átütőbbek, még őszintébbek lehettek.

Általában, amikor pornónézésbe kezdek, azért teszem, mert valami olyan impulzust, töltést várok tőle, ami a valós életemből éppen hiányzik – ez persze napi hangulattól is függ. De amikor az ember a párjával (és így önmagával is) nagyon őszinte, az elképesztő mélységet adhat egy kapcsolatnak általában és szexuális értelemben is.

*

A felhasznált képeket a 2013-as Don Jon című filmből vettük.

Don Jon mindennapjainak különösen kellemes része a szokásos pornófilmadag elfogyasztása, annak ellenére is, hogy egyébként a jólszituált fiatalember rendkívül könnyen talál magának partnert, amikor a vére már nem bír magával. Mégis, a pornó számára valami más, több.

A mozi feltárja, hogyan egyezteti össze rejtegetni kénytelen szokását életével és a kialakuló párkapcsolatával, valamint hogy lelkileg mi és ki vezeti el a valódi megoldáshoz. A filmet – első saját munkájaként – Joseph Gordon-Levitt írta, rendezte, és a főszerepet is ő játssza. Történetét Scarlett Johansson és Julianne Moore egészíti ki, az eredmény egy könnyed, de sokszor drámai, érzelmes és szókimondó vígjáték.

A kritikusok is nagyon pozitívan fogadták, megtekintése erősen ajánlott.

(Kattints a képre az előzetes megnézéséhez!)

Bálint

Akár ismeretségi körünkben is találhatunk olyan személyt, aki gyerekkorában képes volt irányítani álmait, jó esetben még ma is. Ez azt bizonyítja, hogy tudatunk önerőből képes belépni abba a rejtélyes és szeszélyes világba, amit tudattalanként ismerünk, hogy bizonyos körülmények között kommunikáljon annak alakjaival.

Továbbmehetünk. Irányíthatjuk az eseményeket vagy a környezetet, megtehetünk olyat, amit az éber életben soha nem tudnánk. Mindezt úgy, hogy közben tisztában vagyunk azzal, hogy álmodunk, sőt nappali életünk körülményeiről is tudunk. "Súlyos anyag" – mondhatnánk manapság – és működik.

Hogyan kezdődik?

Legelőször valahogyan fel kell ismernünk a tényt, hogy nem vagyunk ébren, csak ezután kalandozhatunk kedvünkre. Sárkány, véreb, medúza vagy rózsaszín elefánt – egyre megy. Van egyfajta önálló személyiségük, amellyel kapcsolatba léphetünk. Van mondanivalójuk is, amit kihúzhatunk belőlük. Már ha ébredés nélkül jövünk rá, hogy álomalakokkal van dolgunk, és különböző praktikák segítségével bent tudunk maradni az álomvilágban. Ez a tudatos álmodás lényege.

De miért működik?

Pszichénk megszemélyesíthet komplexusokat, bűntudatot, vágyakat, elfojtott érzelmeket, régi vagy friss sérelmeket. Találkozhatunk ismeretlen arcokkal, akik valamiért beleégtek az emlékezetünkbe - velük is üzenhet, sőt összegyúrhat különböző személyeket. Ha ezekkel „megtárgyaljuk” a problémát vagy egyszerűen csak megtudakoljuk, kik ők és mit akarnak, akkor ébredés után nemcsak egy zavaros történet marad emlékezetünkben, hanem egy izgalmas és értelmes utazás személyiségünk rejtett zugaiban, akár közeli vagy távoli múltunkban. Adott esetben a tárgyalás lehet egy elnyújtott szerelmeskedés is – kénytelenek vagyunk belátni, hogy egy kívánatos emberi alak felbukkanásakor ez sem utolsó szempont.

És van, aki ebben segít nekünk.

Bár a keleti kultúra bizonyos területein már régen ismert jelenség volt az álomkontroll (lásd: tibeti álomjóga), sőt távoli kontinensek egyes bennszülött törzseinél is vannak erre vonatkozó szabályok, nyugati körülmények között először Stephen LaBerge, majd Paul Tholey pszichológusok tanulmányozták a jelenséget. Magyarul csak Tholey munkája érhető el, aki hosszú és alapos kísérletezést követően összegyűjtötte az alapvető téziseket és technikákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy elménk rászokjon az álmodás felismerésére és a hirtelen ébredések elkerülésére.

[caption id="" align="alignright" width="280"] Prof. dr. Paul Tholey (1937-1998) Forrás: wikimedia commons[/caption]

Könyvében igen sok oldalról közelíti meg az alvás, az álmok és tudatos álmok természetét, kapcsolatát testünkkel, lelkünkkel, illetve részletesen kitér releváns pszichológiai kérdésekre, megvizsgálja az ellenkező álláspontokat is. A professzor állítása szerint a gyakorló tudatos álmodók (köztük ő maga) nem találkoznak negatív következményekkel az álomirányítás során – és utána sem.

Megvan a képességünk, hogy áloméletünk javítása által pozitívan befolyásoljuk éber életünket. Hiszen a puszta szórakozásból kontrollált álomélmények az alvás minőségére és a közérzetünkre hatnak pozitívan, a célirányos önismereti túrák pedig jelentős felismerésekhez, feloldott konfliktusokhoz vezetnek. Egyik sem elhanyagolható eredmény.

Végső soron amellett, hogy különleges és egészen fantasztikus élményekkel gazdagodhatunk, igazi, kézzelfogható értelmet adhatnak általában az álmodás rejtélyes és megfoghatatlan folyamatának.

Az alvás és álmodás kapcsolatáról már írtunk, Simor Péter alváskutató előadása kapcsán, aki szintén tudatos álmodó.
.

Források: Prof. Dr. Paul Tholey, Kaleb Utrecht – Alkotó álom; tudatos-alom.hu

Kezdőkép: Ivan Aivazovsky festménye (A Lunar Night on Capri)

Sziki Bálint

Rönkre menni jó. De nem mindegy, hogyan! Felfedeztem valamit fahasítás közben. A jelenség neve, nézd csak, így nézne ki angolul: lumbersexual mindfulness. Ám, mivel itt nem a külsőségeken lesz a hangsúly, ha kedvem tartja – márpedig erősen tartja –, bátran illetem e kor- és népszerű elemekből álló szókapcsolatot úgy is, hogy

TUSKÓJELENLÉT.

Ez most már – új kedvenc szavam – egy objektiváció. Jelentése és jelentősége velem együtt érvényes és szűnik meg. Azaz szűnne, ha nem írtam volna le. No, pici túlzás azért odakapaszkodott a lényeghez...

Szóval fogom a majd' egyméteres baltát, és küldöm bele a rönkökbe, mert jelen pillanatban nincs meg bennem az a képesség, hogy elképzelem a henger alakú, vastag kuglit darabolva, amire az felnégyeli magát. (Álomban biztos menne, de az is csak gyakorlással. "Elsőre senkinek sem sikerül".) Mennyivel jobb látni, hogy

• szándék (kedves rönk, szétkaplak),
• akaraterő (izmok, kezek és szemek, küldetés van!)
• kitartás (fél köbméter lett - maradhat?)

hozza meg a kívánt, avagy képzelt eredményt. És mennyivel borzalmasabb érzés, amikor ezek közé belső zaj furakodik, hogy szétziláljon mindent, ami egybe tartozik. Na, ekkor jön az éberség. Rajtakapni mindet, és legközelebb nélkülük figyelni.

Mert ugye itt arról van szó, hogy ezt lehet élvezni, ha ráérez az ember, csak ugye az az ember nem fog ráérezni, ha a figyelmének épp szétszóródni van kedve. Például:

...Megnéz, céloz, tuskó közepe, baltát fölé tart – hátrahajt fej mögé, lendít előre, miért nem vettem ki elég kápét az ATM-ből?! már megint elbalfa- ...hú, baszki, térdnél érzek valamit... - ijjnye, na, a szerszám meg megy magától - hát ez beleragadt a fába. Pedig de becéloztam. Na szép. Akkor újra! Csak előbb ki kéne szenvedni belőle... nem igaz, kicsúszik a markomból, azt' dől az egész, fástul... úristen, cica, mi a francot keresel itt, pont most, hát szétvisz a hasítvány!!! ...atya ég, ennek kelleni fog vagy nyolc sújtás... Szünet? Kávé?

Ugyanez favágószexuális éberségben:

Megnéz, tuskót elforgat, görcs nem lehet útban – a szem kiméri a csapás helyét, baltafej fölé lebeg, távolság a fától fixálva - bal kéz a baltafejhez közelít, megemel, szerszám hátrahajt, bal kéz visszacsúszik rajta hátra, tartás a nyél végén - lélegzetvétel, térd berogyaszt, tekintet végig a rönk közepén, enyhe térdrugó, balta indít hátulról - izomerő és rugózás együtt, lendít, baltafej elhagyja a felsőtest tengelyét, zuhanás a gravitációra bízva - ráhúzás: újabb erőkifejtés a rönk fölött, csapás a repedésben vagy a középponton. Hasadás. Balta megtámaszt, friss rönk az alaptuskóra. Ismétel. Izzad. Ritmusban marad.

Néhány másodperces művelet, de rengeteg tényező, ami koncentrációt igényel. Minden egyes mozzanat és körülmény a testemen belül és vele kapcsolatban tudatos figyelmem gondozásában áll, mégpedig a tuskó és a baltafej közötti szűk térben, mely egyben a koncentrációs mező keskeny útja. A gondolatváltakozás ezen az úton halad, és mindig egyik következik a másikból, idegen objektum nem térhet be. A részcélok (testi és eszközbeli feladatok) összeszerveződnek, mialatt a fő cél tökéletesen egyértelmű: ideális érkezést biztosítani a balta fejének úgy, hogy minél kevesebb erőkifejtéssel járjon adott rönk felezése. Amatőr, de testérzetekre és faviselkedésre figyelő technika ez, mely edzi a figyelmet is.

A legszívósabb tuskók a kitartás próbababái. Belevág mélyen, de benne is ragad a balta, kihúzni lehetetlen és értelmetlen, ezért muszáj továbbhasítani. A nyéllel és a gravitációval el kell érni, hogy a balta fejének csapódjon neki a makacs rönk. Vagyis fástul felemelni magam mögé... és aztán az egészet az alaptuskóhoz vágni. A súly a balta többszöröse. Nehéz a lendítés - de a hasítás folytatódik minden zuhanáskor, hogyha becsapódáskor tényleg a tompa vasrész van lent, és a rönk néz felfelé. Az él pedig belé.

A macska eközben másfél méterre az események sorától, röpködő rönkdarabok zajában és terében, békésen összegömbölyödve alszik a dolgozó ember mellett, a tuskójelenlét megnyugtató mezejében.

.

Képek forrása: a szerző (macskafotó); nosotras.com; dimifashionworld

Szerző: Reiter Orsolya

Ha az ember belefárad abba, hogy szórakozóhelyeken, bárokban ismerkedjen, vagy épp nincs ideje ilyesmire, akkor a mai modern világban elég kézenfekvő a megoldás: online társkeresés. Nem csak heteróknak.

A képlet eszeveszetten egyszerű, nincs másra szükség, mint egy profilkép, pár adat megadása magunkról, esetleg stílusunkhoz illő bemutatkozás és már nézelődhetünk is az oldalon. Egy fokkal nehezebb ez az egyenlet a melegek számára, de szerencsére nekik is számos társkereső áll rendelkezésükre.

Csak egy izgalmas éjszaka érdekel, vagy a nagy Őt keresed a profilokat böngészve? Segítünk. Pár leszbikus (illetve vegyesen meleg) társkeresőt felkerestünk mi is, és bár nem regisztráltunk be minden oldalra, az első benyomásokat, észrevételeket megosztjuk veletek.

1. • leszbi.pinkvanilla.hu
     Rövid, de annál zsúfoltabb kezdőoldal. Pár felhasználói kép, az online felhasználók száma, és egy sávban az LMBTQ hírek. Egyszerűnek és felkapottnak tűnik.
   • lesbirandiparty.com
     Érdekes, feleslegesen hosszú név. Már-már gusztustalanul rózsaszín főoldal statisztikával, képekkel, videókkal, zenékkel, kulcsszavakkal, blogokkal, stb. Minek? A kevesebb néha több.
   • melegklub.hu
     Értékelendő, hogy kiemelik az oldal díjtalanságát. Manapság már sosem lehet tudni. Elég sok regisztrált tag van, és noha ez is - sok máshoz hasonlóan - meleg férfiak számára fenntartott oldal, a tagok neme vegyes. A főoldal kellően színes, mint ahogy a logójuk is.
   • leszbikus.tarsam.eu
     Az első oldal, ahol a statisztikák szerint a nők vannak többségben, sőt, alig vannak férfiak. Egy oldal, ami kifejezetten a leszbikus és biszexuális nők számára jött létre. Bár eddig nem figyeltem, de a főoldalon is szembetűnő a Facebook és Pinterest összehangolási lehetőség.

 

Hercrush.com (@hercrush_) által közzétett fénykép, 2015. Aug 24., 05:54 PDT

• rosszlanyok.hu
  Kidobta a kereső. Bár, aki itt nézelődik, teljesen más partnert keres magának, mint a többi oldalon. De ha valakinek ez kell?!
• leszbikustarskereso.com
  Azt hittem, ez is egy regisztrációs társkereső oldal, de csak pár általános hirdetést tartalmaz a főoldal. Ajánl néhány társkereső oldalt, leszbikus filmeket és híreket. Ennyi.
• kedvesem.hu
  Egy általános társkereső heterok és melegek számára. A főoldalon található egy gyorskereső, egy-két tag képe, megye szerinti keresés és egy néhány pontos használati utasítás az oldal használatához.
• HER app
  Ezt nem ismerem, pár napja hallottam róla. Elvileg még csak IOS-ra tölthető le, de a böngészős oldalakhoz hasonlóan ez is egy regisztrációs társkereső alkalmazás.

A lista kilencedik kiszemeltjét személyesen teszteltem egy hétig, amelyről hosszabb élménybeszámoló is készült.

Kiemelt kép: huffpost.com

Szerkesztette: Sebő Katalin

Szerző: Sziki Bálint

Laikusként, ha nem is vagyunk teljesen tisztában a dolog lényegével, nem szabadna azt gondolnunk, hogy a pszichoterápiás analízis csupán néhány meghallgatás, beszélgetés, ahol a kezelt megkönnyebbül, a terapeuta pedig pénzért társalog. A őszinteség várható és meglepő nehézségeiről beszélt Szőnyi Gábor terapeuta a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület és az Alexandra Pódium közös eseménysorozatán, a Freud Cafén. Az előadás címe: Őszinte lehetek! Lehetek őszinte?

Vajon a pszichoanalízis melyik félnek jelent nagyobb belső munkát,
a hallgatónak vagy a beszélőnek?

Nem olyan egyértelmű a válasz. Nem is kell annak lennie, ugyanis mindkét féltől nagy energiákat igényel a feltárulkozás és befogadás. Szőnyi Gábor kiemelte, hogy ha őszinteségről beszélünk a pszichoanalízissel összefüggésben, akkor egyrészt ellentmondásokba ütközünk, másrészt külön kell kezelnünk a fogalom tartalmát a terapeuta és a kezelt oldalán. Megnézzük, hogyan közelítette meg a témát a szakember a részben laikus közönség számára, milyen megkerülhetetlen elemekkel kell szembenézni egy kapcsolatban analitikus és páciensei között.

A szakma tisztában van azzal, hogy az abszolút igazmondás közel lehetetlen vállalkozás, mégis ez a cél és egyben munkaelv, ami már rögtön egy paradoxon. Fontos belegondolni, hogy nem csupán igaz és igazra törekvő szavakról szól mindez, hanem nonverbális kommunikációról, valamint érzelmek és viselkedés valódiságáról is. Megjátszás, elhallgatás, ellentétes hanglejtés stb. – egyik sem szokványos hazugság, de biztosan ismerősek a mindennapok társas szituációiból, akár mástól, akár magunk részéről.

De miért is lényeges törekedni arra, hogy egyre inkább tisztába kerüljünk önkifejezésünk miértjeivel, mozgatórugóival?

Ehhez átugrunk az expresszióról az impressziókra: ahogy kifelé is többrétegű, összetett csatornarendszeren kommunikálunk, úgy befelé is több dimenzióban fogadunk be ingereket, benyomásokat. Egy roppant komplex érzékelési folyamat zajlik minden egyes helyzetbe lépéskor, akár megszólal valaki, akár nem; ezt alaphangulatunk, közérzetünk változása jelezheti. Azonban általános tapasztalat, hogy a beérkező inputnak csak töredékéhez férünk hozzá tudatosan, ha egyáltalán hozzá akarunk. Annak hatékonysága márpedig fokozható, sőt kulcselem a tudattalan tartalmak (rejtett érzelmek, motivációk, automatizmusok stb.) felkutatásában mind a jelent, mind a közeli vagy távoli múltat illetően. Az árnyékot nem lehet nem figyelembe venni, a "radír mód", azaz a nem beszélünk róla, nem gondolunk rá önveszélyes hozzáállás, fokozott mértékben elszigetel a valódi őszinteségtől, semmiféle megoldáshoz nem segít hozzá.

A pszichoanalízis céljai között szerepel tehát a tudattalanhoz, a tudatosan nem megélthez vagy tagadotthoz való hozzáférés oly módon, hogy társas szituációban történjék a megvitatás, mert kiemelt jelentőségű a szakember figyelme és időnkénti reakciója. A befogadó speciális technikája az egyenletesen lebegő figyelem, amely során megosztva, de párhuzamosan figyeli a beszélő által mondottak tartalmát és tónusát, valamint saját érzéseit, gondolatait azokkal kapcsolatban. Kritikus része, hogy mi az a pont a beszélgetésben, amit már nem fogad be. Hiszen a meghallgatónak is lehetnek korlátai, és ezzel adott pillanatban szembesítenie is kell a beszélőt! A beszélő részéről a szabad asszociáció jelenti az őszinteség mikéntjét, melyben vállalja, hogy szóbeli keretek között, előre lefektetett szabályok szerint ugyan, de a tartalmat illetően szabadon kitárulkozik. Itt is saját korlátaival találkozik nem egyszer, amikor elér olyan pontokat, ahol ezt már nem érzése van. (A lebegő figyelemnek mint módszernek félreértése: amikor nyomozásnak gondolják.)

Nehézségek a páciens és az analitikus térfelén

Szőnyi megkérdezte a közönséget, ki az, aki nehezebben tárulkozik fel, és ki az, akinek a mindent befogadás a nagyobb kihívás. A tartózkodások miatt nem lehetett egyértelműen eldönteni, de a felemelt kezek közt hasonló volt az aránya a két típusnak. Elképzelve eldönteni egyáltalán nem könnyű, valószínűleg ezért nem válaszolt mindenki. 

Tovább nehezíti a korlátlan őszinteségre irányuló törekvést, hogy sok fajta kétely merülhet fel:

• Meddig mehetek el; milyen alapon legyek őszinte mással?
• Valóban arról szól-e a beszélgetés, amiről akarjuk, hogy szóljon?
• A megértés gyakran utólagos; miért nem valósidejű?
• Teljesíthető elvárás-e egyáltalán, hogy abszolút őszinte legyek magamhoz?

Megjelenik a késztetés is, hogy olyannak szeretném, hogy lásson engem, amilyennek én látom szívesen magam. Ezen a ponton azt sem szabad elfelejteni, sokunknak egyáltalán nem egyszerű munka feldolgozni azt, ahogyan hallanak, látnak, érzékelnek minket – ez egyfajta zajt is kelthet a kommunikációban, amit mindkét félnek ki kell tisztítania, ha nincs meg a közös megértés. Gondoljunk továbbá arra a problémára, amit a közbeszéd szelektív hallásként ismer: mit hallok meg és mit nem.

(Veiszer Alinda ezeken kívül felhozta még első kérdésként az önámítás jelenségét mint ál-őszinteséget. A szakember szerint nem az az elsődleges, hogy azonnal valódi őszinteséget érjenek el, hanem az ahhoz vezető út megtétele; az asszociáció akkor is működik és idővel kiteljesedik, ha a kezeltnek önbecsapó elképzelései vannak kezdetben. A kiindulási alap, hogy amit a páciens állít, azt ő valóságnak éli meg. Jó esetben nincs szó szándékos hazugságról, hiszen az teljesen értelmetlen volna...)

A kételyeken kívül ott vannak a félelmek is:

• felvállalom-e felbukkanó érzelmeim intenzitását (itt már nem is a konkrét érzelem kelt aggodalmat, hanem annak esetleges hevessége, főleg akkor, ha nem egyezik eddig ismert természetemmel, ráadásul közben "a doki egyenletes és nyugodt"...)
• szégyenteljes emlékek felidézése
• tartok attól, hogy megbántok valakit, sőt hogy elveszítem
• veszteség: valakiről, egy részemről, akiről azt hittem, én vagyok, mégsem az

Ennyi lenne a terapeuta dolga: elméleti alapozás után tanuljon meg szakszerűen hallgatni és reagálni?

Közel sem.

Sigmund Freud a 20. század elejére a hipnózis kezdeti eredményein túlmutatva az álomfejtésben találta meg a tudattalanhoz vezető leghatékonyabb utat, ennek megfelelően önmagát is analizálni igyekezett, mígnem rájött: egyedül nem megy, mindig lesznek korlátok, megtorpanások, elakadások. Egy másik ember szükséges a hatékony elemzéshez. (Az előadó nem mélyedt bele, de elárulta azt is, hogy a kölcsönös analízis, avagy egymás elemzése, amivel Freud tanítványa, Ferenczi Sándor egykor kísérletezett, különböző okok miatt nem működőképes.)

A pszichoanalitikus őszinteségének szakmai megjelenése: az önanalízis. Az erre való képesség és hajlandóság az analitikus szakmai kompetenciájának alapfeltétele. Kiépítéséhez évek munkája szükséges, és a gyakorlat nem ér véget. Valójában ez olyan dolog, amit folyamatosan élete részévé kell tennie. Nem kivétel ez alól az a spontán "helyzetgyakorlat" sem, amikor a kezelés közben hirtelen felbukkanó, kikerülhetetlen érzésről be kell számolnia annak, akit éppen meghallgat. Csoporthelyzetekben többszöröződik a kockázat, itt úgynevezett árnyékkapcsolatokat említett Szőnyi.

Az analitikusnak továbbá képesnek kell lennie kezelnie azokat a helyzeteket és kialakuló viszonyulásokat, amelyek a terápia közben hatnak a kezelt irányából és irányába, akár oda-vissza. Az érzelmi kötődés bár nem probléma, feltárás és megbeszélés mellett keretek között kell tartani, hogy az analízis hatékony maradjon.

Meg kell említeni még az analitikus helyzetet, vagyis azokat a körülményeket, amelyek a biztonságos, megnyílásra alkalmas helyet és légkört jelentik mind a terapeuta, mind a páciens számára. A szakembernek ugyanúgy szüksége van a számára megfelelő atmoszférára, mint kezeltjének.

Akkor tehát lehetek őszinte?

Ahogy az előadásból tömören, de lényegre törően kiderült, az analízis célja az életminőség javítása azáltal, hogy tisztább látásra, mélyebb önismeretre tesz szert a "beteg", aki korábbi – elfojtott emlékek rejtett hatásaitól megzavart – életéhez képest kiegyensúlyozottabb, örömre fogékonyabb, tetterősebb lesz, világlátása megváltozik. Ám akárcsak a többi, valóban működő gyógymód, erőfeszítést, kitartást, bátorságot igényel – és kezdőlépése maga a hajlandóság a szembenézésre, találkozásra egy másik valónkkal, akit nem feltétlenül ismertünk addig. Megéri teljesen megnyílni magunkkal szemben, ugyanakkor, talán kissé meglepő módon ehhez valaki más is szükséges. A közönségből elhangzott egy kérdés, kifejezetten Szőnyi Gábor véleményére vonatkozóan: érdemes-e hosszú távon őszintének lennünk? Bár az analitikus válasza nem azonnal született meg, mert elsőre senkinek nem volt egyértelmű, milyen szempontból kíváncsi erre a hölgy, az végül tisztázódott:

Az őszinteség hosszú távú befektetés, ami elsősorban
egy kapcsolat teherbírásának növekedésében mutatkozik meg.

.

Képek forrása: Magyar Pszichoanalitikus Egyesület

Sziki Bálint

A pornóiparban egész kategória épült a tanár és diákja közti vonzalomra, de a filmvilág sem hagyja ki a kínálkozó lehetőséget. Összegyűjtöttünk és újranéztünk 8+1 említésre méltó produkciót, amely az iskolai tiltott viszonyt használja kontextusként. Vígjátékból kevesebb lett... Haladjunk a könnyedtől a komolyabb felé.

.

Hogyan írjunk szerelmet (The Rewrite, 2014)

Erős felütés: itt a tanár csak félig tanár, diáklányból kettő is van, közülük az egyik már elvált anyuka.

Hugh Grant játssza a forgatókönyvírót, aki felett eljárt a siker ideje, és ügynöke tanári állást talál neki, egy jellegtelen kisváros egyetemén. Karaktere szellemes, sőt érdekesnek hat, de meglehetősen érdektelenül áll a tanításhoz és a kollégáihoz. Sokan ismerik korábbi legsikeresebb filmjét, amivel mindenki megrohamozza, egyik diákja viszont rajongását egy könnyen adott viszony formájában fejezi ki. Kurzusa iránt egy idősebb diák, már egyedülálló anyuka is érdeklődik (Marisa Tomei – Őrült, dilis, szerelem), s mint kiderül, a kíváncsiság kölcsönössé válik. Sőt a tanítás maga is mintha átfordulna értelmes, érdekfeszítő, működő tevékenységbe. Az iskola erkölcscsőszének mégis szúrja a szemét az új kolléga viselkedése, és talál okot rá, hogy kirúgassa…

A film nagyon könnyed, gördülékeny, kellemes humorérzékkel írt párbeszédekkel tekint be a hirtelen tanárrá váló, egocentrikus ötvenes férfi szociális érzékébe, kapcsolataiba. Ahol kell, ott el is mélyül, de csak óvatosan és röviden – végig megmarad a vígjáték műfaji szintjén. Nem kifejezetten tűnik életszerűnek, de szórakoztató, igazi limonádé hangulathoz ajánljuk megtekintésre, mert abban a kategóriában viszont értelmes, ügyes megoldás.

.

Abszurd alak (Irrational man, 2015)

Woody Allen remek, krimi jellegűbe hajló vígjátéka egy jónevű filozófust, Abe Lucast (Joaquin Phoenix) helyezi egyetemi tanári posztra, ahol híre megelőzi, és rögtön két nő is elkezd vonzódni személye iránt, mindegyik a maga módján. Egyik a kollégája (Parker Posey), másik egy figyelemreméltó diákja (Emma Stone).

Lucas egzisztenciális válságban vergődik, totális letargia uralja, és mint tanár eleinte nem is bonyolódik semmibe, mert még élni sincs kedve, nemhogy nőzni. Azonban a könnyedség nevében mégis enged a kapcsolatteremtés hívogató szavának, méghozzá mindkét irányba – bár diákjával nem akarna lefeküdni.

A film második fele azt taglalja, mitől és hogyan tér vissza belé az élet, a maga váratlan teljességében, igen intenzíven. Közben pedig egy gyilkossági szálat is követhetünk.

Karakterrajz egy bizonyos életszakaszra, a maga víg tragikumával. A film varázsát a párbeszédek életszagúsága adja: a nyílt, egyszerű, de nagyszerű beszélgetések érett emberek között. Aki szereti Emma Stone-t, itt bőven lesz alkalma csodálni – aki nem, az küszködni fog, mert Emma a darab legfontosabb szereplője, a kiválóan depresszív Phoenix után. A produkció erőssége, hogy vidáman eléri: valóban izgatottan várjuk, mi történik a kiégett filozófussal. Tragikomédia!

.

Okostojás (Rushmore, 1998)

Diák főszereplőnk, Max Fischer (Jason Schwartzman – A Grand Budapest Hotel) egy intelligenciájában koraérett 15 éves fiú, aki rendkívül aktív és kreatív elme, csak közben minden tanulnivalót hanyagol, így elit gimnáziumi pályafutása veszélybe kerül. A tanárnő egy szép, visszafogott és szomorkás özvegy, az elsősök tanítója – ő lesz Max vonzalmának alanya. A szimpátia ugyan barátilag kölcsönös, ám a fiatalember részéről rajongó, szerelemszerű. Kiteljesedésről nem lehet szó, de minden más esemény és körülmény, ami keletkezik belőle, a történetvezetés gerincét adja, sőt a karakterek konfliktusainak láncreakciószerű érkezését. Maxnak van egy jóval fiatalabb és egy sokkal idősebb (Bill Murray) barátja is, ők üde színfoltok a jellemkörnyezetben, bele is keverednek mindenbe.

Nehéz behatárolni az író-rendező Wes Anderson (Holdfény királyság, A Grand Budapest Hotel) korai alkotását, vígjáték és dráma között ingázik, és a hangulata, atmoszférája is nagyon különös, sajátos stílusú – de ráhangolódás után élvezhető, a vége-feloldás pedig konkrétan szép. Tartalmáról bővebben itt olvashattok, egész jól összefoglalva a történet első két harmadát. Erőssége éppen az egyedisége, ideértve a karaktereket is.

.

És ezzel véget is ért a könnyednek ható filmek sora, ezt követően már csak nehezebb, mélyebb darabok illenek a témába. Átmenetnek beúsztatjuk az Elégiát, mert az elejéből akár úgy is tűnhetne, hogy valami vígjáték kerül terítékre – ám nem azt az irányt követi.

.

Elégia (Elegy, 2008)

David Kepesh (Ben Kingsley) 50 fölötti művészeti kritikus, tanít az egyetemen is, és számolatlan rövid viszonya volt már, akár nála jóval fiatalabbakkal is. Emellett vele egykorú, kiváló formában lévő állandó szeretője biztosítja számára a kényelmes, érzelmektől távoltartó életet. Ezt az állóvizet kavarja föl egy rendkívül vonzó hallgatója, Consuela (Penelopé Cruz), akinek mindig izgató jelenléte nem kíméli a párkapcsolati téren komolytalan Kepesht: a szexuális érdeklődésen túl érzések is jönnek-mennek, nagy a dilemma.

Érzelmes darab, melynek fókuszában nem elsősorban tanár és diák, hanem idősebb férfi és fiatal nő meghitté váló kapcsolatának kibontakozása és alakulása áll. Az agglegény, korban, „mennyiségi tapasztalatban” jár a lány előtt, diákja viszont érzelmileg sokkal érettebb. Szeretik egymást. Ezt veszi körül a férfi többi emberi kapcsolata, melyek fontosságáról egészen a film utolsó negyedéig nem is kapunk teljes képet. Abban a negyedben derül ki minden: kinek mit jelentett a másik. A felmerülő problémákat végig pontosan, élesen mutatja be az élvezetes, meglepni képes forgatókönyv. Listánkon a legerősebb jellemei és történetük szempontjából.

.

A Teacher (2013)

Középiskolai tanárnő titkos viszonyt folytat egyik diákjával, melynek leginkább a szex és némi közösen eltöltött idő az alapja. A fiúnak minden szempontból tetszik a dolog, kényelmes, kellően felületes, érzéki. A csinos tanárnő is élvezi, viszont kezdi elveszíteni a fonalat. Egyrészt apró jelekből érzi, hogy bajba kerülhetnek, ha folytatják, mert lelepleződnek. Másrészt nincs vele tisztában, mit jelent neki a fiú. A néző persze látja, hogy afféle függőség hajtja hozzá, ugyanis olyan mértékben üres és hátrahagyott az érzelmi és szociális élete, hogy minden alkalom a fiatal férfival számára maga a szabadság és élete egyetlen valódi tartalma – még ha oly felszínes is a kapcsolat.

A film néhány napsütötte jelenetet leszámítva komor, távolságtartó, és folyamatosan jelen van egy hiányérzet – ami furcsamód jól illik ahhoz, hogy a nőben is súlyos és folyamatos a hiány érzése, melyet újra és újra elnyom a szeretőjével való találkozgatással. A szexualitás megjelenítésében változatos, de visszafogott, ugyanakkor egyértelműen utal jelentőségére: állandóan visszatérő elem, hiszen ez kapcsolatuk váza, motorja. Vesztét nem a helyzet veszélyei okozzák, hanem az ő kontrollálatlan reakciói, amik éppen menekülő jelleméből adódnak. Mivel átérződik a tanárnőnk tehetetlensége és zuhanása, kifejezetten lehangoló a film, nem egy romantikus esti házimozi – ha ez a mélybe húzás volt a célja, azt eléri.

.

Egy botrány részletei (Notes On a Scandal, 2006)

A két szálon futó történetet egy idős középiskolai tanárnő, Barbara (Judi Dench) narratív naplóírásából, és az újonnan érkező fiatal rajztanárnő, Sheba (Cate Blanchett) szemszögéből ismerjük meg. Egyfelől az ő összebarátkozásuk kapcsán, másfelől Sheba tiltott viszonya mentén. Bár családja van, mégis összejön egy 15 éves(!) diákjával, amit persze éppen Barbara tud meg. Elsősorban érzéki kaland ez a két szerető számára, és szükségszerűen véges, azonban azon áll vagy borul minden, hogy Sheba képes-e uralkodni magán. Szánjuk őt, de férje teszi majd föl a nagy kérdést, amit ő nem fogalmazott meg magának. Barbara pedig segít rajta, ám közel sem az empátia vezeti. Ebben a történetben senki sem lehet teljesen őszinte, ezért a sötét titkok már hamar nagy vihar közeledtét jelzik a nézőnek. Családi életétől megfáradt, csábításnak engedő fiatal, sugárzó nő szerepére tökéletes választás volt Blanchett.

A Zoe Heller sikeres könyvéből készült dráma rendkívül erős a konfliktusok halmozásában, a jellemek közti feszültségkeltésben. Különös hangulatáért Philip Glass csak rá jellemző zenéje is felel. Kiemelkedő darab, műfajában és témájában is, érdemes rászánni a másfél órát.

.

Loving Annabelle (2006)

Katolikus gimnáziumba kerül a „nehezen kezelhető” lány, Annabelle (Erin Kelly). Szép, érdekes és visszafogottságában is igen vonzó. Lányotthonról lévén szó, az igazgató arra kéri a megbízható irodalomtanárt, figyeljen az új növendékre, rossz hatással lehet a többiekre. Ám a figyelem kétirányúvá válik, Annabelle érdeklődve fordul gyönyörű tanárnője, Simone felé… (Diane Gaidry)

Érzelmes történetvezetéssel érzékeny témára tapint lassan és értő módon. Türelmes az indítást, a kibontakozást illetően, érezzük ezáltal a vívódást, és ami fontos, meg is értjük, semmi nem indokolatlan. A két fő karakter egyre jobban vibrál együtt, a mellékszereplők a maguk változatosságával együtt járulnak hozzá mindennek a kialakulásához – nincs egy fölösleges szereplő sem, kellő időt fordít a film Simone-nak a barátjától történő elhidegülésére is.

A szexualitás ábrázolása fokozatos, és csak indokolt mennyiségben történik, ugyanis a kezdeti közeledést kísérő belső ellenállás, küzdelem közepette az érzelmi szálak hangsúlya alapvető – az érzékiség csak mint szükségszerű jelenik meg és teljesedik ki. A csúcspontja szép, nem nyújtják el öncélúan, nem fordul kvázi pornográfba (ellentétben pl. az Adél életével).

A zenék meglepően igényesek, bár váltakoznak az iskolás időket idéző, érzelmes-gitáros dalok a hangulatkeltő, finoman aláfestő ambientekkel. Összességében a Loving Annabelle egy különleges, romantikus szín a tanár-diák palettán, és nem csak leszbikus irányultsága miatt. Listánkon a legerősebb az érzelmes érzékiségben.

A másságot megemlítő filmekre további példákat magazinunk korábbi listájában is találsz.

.

Kísértés (Breath In, 2013)

A tanuló: középiskolás cserediáklány, Sophie (Felicity Jones). A tanár: Keith (Guy Pierce), a lány iskolájában tanít zenét, egyúttal a Sophie-t befogadó család feje is. Nem csupán rokonlelkek, hanem művészek is. Érzékenységük rátalál a másik hullámhosszára, amely tekintetekben, gesztusokban és a zenében kezd egyre erősebben vibrálni… Persze nem csak ők ketten léteznek, ott van még Keith felesége  és lánya, sőt a közös osztálytárs, aki inkább az új lányra hajt. Instabil alaphelyzet, titkolózás, ébredő szenvedélyek és indulatok.

Az eredeti cím belégzést jelent, ami a film egyik szimbolikus kulcsjelenetére utal, ahol a családba fogadott cserediáklány ellazítja a hangversenye előtt feszült férfit – pusztán a jelenlétével és pár szóval. Ez egyébként az egyik erőssége is a forgatókönyvnek: jelenetek, amelyekben alig akad párbeszéd vagy cselekvés, mégis horderejük van.

A zene kulcselem: a szereplők elnyomott, szavakba nem burkolható szenvedélyének nyelvezeteként működik. A szexualitást a kibontakozni vágyás feszültségébe rejtve jeleníti meg a film: nem teljesedhet ki, annyi idejük nincs, viszont a vonzalom elindítja őket az érintések útján, amelyek már – ott és akkor – önmagukban döntő jelentőségűek.

A botrány így is elkerülhetetlen. Mindezt sajátosan minimalista módon bontja ki és szemlélteti, mégis az összes szereplő érzelmét teljesen megértjük. Listánk legérzékenyebb és legfinomabban kivitelezett műve a Kísértés, és pluszpont is jár neki a jól működő szinkronért.

.

8+1. A zongoratanárnő (Le pianiste, 2001)

Minden tekintetben a legsúlyosabb darab e témában – a szlengből átvett beteg kifejezés használata abszolút jogos lehet, már a felmerülő pszichológiai problémák kapcsán is. A címszereplő hölgy ugyanis egy érezni képtelennek tűnő zongoratanárnő, akiben valamit meglát egyik fiatal felnőtt tanítványa, és fejébe veszi, hogy meg is hódítja. Gyorsan kiderül, hogy a hagyományos módszerek nem felelnek meg a nőnek, a férfi mégsem tágít.

Erika Kohut negyvenévesen pornómozikba jár és anyjával él egy lakásban, ott derül fény sötét titkára és fantáziáira, amikor felmegy hozzá tanítványa. Innentől borul minden, a konfliktusok és a perverzió a szunnyadó őrület felszakadását követik – és még mindig akarják egymást, csak egyik sem érti, hogyan. Már a néző sem.

Ez a kétórás francia-osztrák dráma az életkedvedet is elveheti, ezért csak a nagyon kíváncsiaknak ajánljuk.

*

Ha ismersz még a témában releváns filmeket, ne habozz megírni nekünk kommentben itt
vagy Facebook posztunk alatt! 

.

Képek forrásért kattints rájuk. Kezdőkép: telegraph.co.uk

.

Elképzelted már, milyen a létra aljáról a hegy csúcsáig felmászni, hogy onnan mély zuhanással érj földet, miközben kiélvezed a gazdagság előnyeit? A Haverok fegyverben vetítésén jártunk.

A Haverok fegyverben megtörtént valós történet ihlette vígjátékként készült. Bemutatja az átlag polgárt, aki masszőrködéssel keresi kenyerét, majd, hogy egy régi barát felkínált ajánlata révén mekkorát szakít az almafáról. A két fegyverkereskedő, David és Efram az Egyesült Államok hadseregének beszerzési pályázatát böngészgetik először legális módon, majd ahogy a fegyvereladási üzlet egyre jobban teljesít, találnak egy 300 millió dolláros lehetőséget, amit természetesen nem hagyhatnak ki, még akkor sem, amikor belátják, hogy ez nagy hal a számukra.

Efraim Diveroli és David Packouz hihetetlen, mit vittek véghez a 2000-es években, amikor hamvas koruk ellenére megnyerték a kormányzati pályázatot, melyben vállalták, hogy leszállítanak közel 100 millió AK 47-es lőszert a Pentagonnak. A kis piti svindliskedéseikből elég meredek szintet ugrottak meg.

Ahogy beindult a történet és betekintést nyertünk a szereplők életébe, már látni lehetett, hogy ez a két srác akkorát fog bukni, mint az atom. Üzleti nehézségek, kiskapuk keresése amatőr szinten, ebből csakis pofára esés lehet. A film érdekessége azonban nem abban rejlik, hogy a két szereplő hogyan bukik meg, hanem hogy hogyan jutnak el odáig, és mindezért a gazdagságért mit vállalnak magukra. De miről is van szó?

A Haverok fegyverben nem igazán tudta lekötni a figyelmemet, mert az járt a fejemben, hogy mennyire hasonlít a Wall Street farkasához, és ennek lehet, hogy nem így kellene lennie. Az alap, Packouz életrajzi könyvéből készült történet maga nagyon is hihető a meggazdagodni vágyó sehonnai piperkőcökről. Gúnyos röhögéssel dobják ki az ablakon az erkölcsöt, mindezt kokainporos zacsikért és sok lóvéért, megspékelve jó zenékkel, gyors vágással, be-bekacsingató narrációval.

A játékidő során nagy meglepetéssel nem fogunk találkozni, jórészt polgárpukkasztó komédia fut végig. A két főhős derűsen bővelkedik az iraki és afgán háború borzalmaiból, hazugságaikkal trükközve megszegve a törvényeket, hátrahagyva morális viselkedést, és lassan már ott tartanak, hogy lövésük sincsen, mit csináljanak. De hogy nem szorítunk ennek a két balféknek, hogy a "halál háromszögén át" egy berettákkal megrakott teherautóval eljussanak az amerikai hadsereg állomására, ami Bagdadban székel? Mindez persze hatalmas poénként van tálalva. A lényeg nem az, hogy hőseink sikeresen életben maradtak, hanem hogy milyen komikusan. De ugye, az önmagában való lebukás nem tölti ki a játékidőt.

A film kellő könnyedséggel kezeli a sztorit, a szarkasztikus élnek nincs párja, végigkíséri a történetet, eszében sincs elhallgatni és komolyan venni magát. Talán, ha lett volna benne több drámai vonal... Próbálkozás volt rá, csak tétje nem. Például, amikor David és élettársa, Iz balhéznak, olyan, mintha csak azon kaptak volna össze, hogy ki vigye le a szemetet és nem azon, hogy egy köteg pénz került elő a WC tartályból.

A problémák egyre halmozódnak, de hol a határ? A hazugságok, haszonlesés mind egyre lejjebb visznek a lejtőn, életek mennek tönkre, kapcsolatok szakadnak szét, emberek halnak meg és barátságok dőlnek össze. Kiderül, hogy akit barátunknak és üzlettársunknak gondoltunk egy manipulatív, kicsinyesen garasoskodó számító patkány.

Összegezve

A Haverok fegyverben adott nekünk egy szórakoztató két órás elfoglaltságot, ami simán elbírt volna a hátán egy mélyebbre ásó, drámaibb vetítést. Ugyan a film vígjátéknak készült, ez nem feltétlenül igaz. A poénokon valóban lehet nevetni, de én sokkal inkább elgondolkodtam rajta. A sorok között lévő információ és mondanivaló elég komoly, de kellő humorral sikerült oldani és nyíltan beszélni a témáról. Ami aggodalommal töltött el, mert nem tudtam, hogy ezt hogy fogják megoldani. De könnyen beszélhető témává tették azt, ami napjainkban is meghatározó és nem haboznak odamondani.

A film MAFAB oldala.
.

Képforrás: filmtekercs.hu, mozinezo.hu

Szerkesztette: Sziki Bálint

Szerző: Reiter Orsolya

A társkereső oldalaknak rejtélyes világa van. Különböző funkciók, szűrők, keresési lehetőségek állnak rendelkezésre a felhasználók számára, hogy minél nagyobb eséllyel találják meg életük szerelmét. Bár még ilyen extra dolgokkal sem egyszerű a történet, hisz nem mindegy, mennyien ismerik az adott weboldalt. Csupán tudni kell, hová érdemes regisztrálni.

Kutatások alapján az online társkeresést a mai napig jobban elítélik, mint a személyes ismerkedést, mert túl kockázatosnak vélik, mégis egyre nagyobb teret hódít magának. Heteroknak szánt társkeresőkkel tele van az internet, a felsorolást elkezdeni is felesleges, órákig lehetne itt ülni, mire vége lenne a listának. De mi a helyzet nem hetero társainkkal? Ők hol tudnak ismerkedni?

A leszbikusok társkeresési mintázatát vizsgáló magyar felmérés még nem készült, ezért mi fejest ugortunk a mély vízbe. A "gyengébbik" nem képviselőjeként nekem a leszbikus társkeresők felderítése jutott a magazin társkereső tesztjében. A lehetőségek nem annyira vészesek, mint vártam, az pedig lehet egyéni hiba, hogy nem estem hasra egyiktől sem gyönyörömben.

Egyik legjobbnak a Sweetcandy nevezetű oldal tűnt. Az alapvetően nőkre specializálódott site-on jelen vannak a melegek és biszexuálisok is, a választék tehát vegyes. Ám, mint minden hasonló társkeresőnek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Hogy mik ezek?

Előnyök

Elsőként az egyszerű regisztrációt említeném meg. Nincs másra szükség, mint egy felhasználónévre, egy valós e-mail címre és egy jelszóra. Ennél könnyebb nem is lehetne, és már kapjuk is az aktiváló emailt, be is léphetünk és ügyködhetünk saját profilunkon.

Ha már profilról van szó, nyilván fontos, hogy mások milyen adatokat adtak meg magukról. A kereső funkció könnyen használható, és viszonylag sokféle szűrővel lehet operálni, amivel könnyedén olyan felhasználót találunk, aki ízlésünknek megfelel. Hát nem nagyszerű? Aztán már csak reménykedhetünk, hogy valósak az adatok, és nem egy kamu profilt fújt felénk a szél.

Ha megtaláltuk a számunkra szimpatikus (és nem mellesleg valóságos) illetőt, akkor már csak a bátorságot kell venni, hogy rá is írjunk. Az ilyen levelezéseknek egyik hátránya, hogy elhúzódik, pár üzenetváltás akár napokig is eltarthat. De mi van akkor, ha épp látjuk, mikor online a felhasználó? A Sweetcandy egyik legjobb funkciója, hogy mutatja, ha levelezőpartnerünk épp aktív, így sejthető, hogy mikor várható tőle válasz.

Újabb plusz pont azért, mert a tagokat betehetjük a kedvenceink közé, így nem kell folyamatosan keresni őket, mindenki egy helyen van, akivel beszélni szeretnénk. Emellett jó pár matricához hasonló ajándék is küldhető a szimpatikus partnernek, hogy ezzel is ki tudjuk fejezni hódolatunkat, szándékunkat. Romantika a köbön!

Pozitívumként és negatívumként is megemlíthető a chat funkció. Hasznos, hogy épp online felhasználókkal azonnali üzenetváltásokba foghatunk, így nem kell órákat, vagy napokat várni a válaszlevelekre. De a kialakítást hátránynak véltem, furcsa, hogy a chat ablak lefoglalja a teljes felhasználói felületet, és mellette nem lehetséges másokkal is beszélgetni, vagy tovább böngészni az oldalon. Engem idegesített, valljuk be, nekünk MSN-hez és Facebook chathez szokott, multitasking-on tengődő embereknek ez igencsak kellemetlen lehet.

Hátrányok

Nézelődés közben voltak fennakadásaim az adatlapokkal kapcsolatban. Mondhatni lényegtelen infó, de többnyire meg szokták jeleníteni a felhasználó regisztrációjának időpontját, így tudni lehet, mennyire öreg kutya az oldalon. Az viszont kifejezetten hiányoltam, hogy mikor volt utoljára aktív az illető. Enélkül nehéz eldönteni, hogy érdemes-e írni, és el fogja-e olvasni a napokban az üzenetet, vagy sem. Ha rég volt online, a választ hiába várjuk, sikersztori nem fog születni.

A profilképek nem nagyíthatók. Való igaz, hogy több kép is feltölthető a profilhoz, de az ember mégis a fő képet nézi meg jobban, és nem sok dolog látszik egy apró kis képen a szövegek mellett. Itt engedjük el a klisét, hogy a külső nem fontos, és ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez is csak egy újabb kísérlet arra, hogy sztereotípiák nélkül ismerkedjünk. Bármennyire kapálózunk ellene, van egy adott ízlésünk, bizonyos dolgok vonzanak minket, mások taszítanak. Ez van. Segíthetne a gyors szelektálásban és választásban egy jól nagyítható kép.

Elérkezett a pillanat, amikor az egyik legrosszabb tapasztalatot is meg kell említeni: regisztráció törlése. Hogy mi a rossz benne? Az, hogy nincs ilyen funkció. Vagy nagyon el van dugva, és nem találtam meg. Nem lehet a profilt inaktiválni, egy gyors regisztráció után online énünk örökre a világháló fogságába esik? Hiába való volt a (szintén jól eldugott) központi e-mail címre is írni és kérvényezni a regisztráció törlését, a választ fel lehet dugni oda, ahová gondolom.

Azonban, hogy ne egy kellemetlen élménnyel zárjam a véleményezést, említést teszek a Sikersztorik részről is, ahol pár szerelmi történet olvasható a Sweetcandy-nek köszönhetően. Ilyenekre szükség van, hogy az ember bízzon benne, nem halott ügy egy online társkeresőn ismerkedni.

Tapasztalatok

Az egy hetes teszt alatt szerettem volna megfigyelni olyan dolgokat is, hogy a felhasználók közül  hányan vannak olyanok, akiknek párkapcsolatuk is van, de ettől függetlenül beszélgetnek, ismerkednek. Érdekelt volna, mennyien vannak kamu profillal, esetleg mi tartozik a top 10-es kérdések közé. Szerettem volna felmérni, hogy átlagosan hány évesen regisztrálnak az emberek, és ennek mi az oka. Hányan vannak, akik tudják is mit akarnak, és kik azok, akik még csak az útjukat keresgetik? Ezek mellett még számtalan kérdés szóba jöhetett volna, de a válaszok kiderítésére sajnos nem volt alkalmam. Mégis miért?

Az egy hetes tesztidőszakom egy semleges, arc és bemutatkozás nélküli profillal kezdődött. Úgy döntöttem, passzív életmódot folytatok az oldalon, megvárom, míg velem akar ismerkedni valaki. Voltak páran, akiket a teljes inkognitómód sem tántorított el, gondolkodás nélkül küldték nekem az üzenetet jobbnál jobb ajánlatokkal. Többek között szerepelt a Skype, vagy Facebook elérhetőségem elkérése. Miután visszautasítottam ezeket, mondván, egyelőre itt szeretnék beszélgetni, további választ nem kaptam. Értettem én a célzást... Továbbá kaptam erősebb, nyíltabb utalásokat konkrét szándékokra, és bár számomra ezek nem voltak szimpatikusak, arra legalább ráébredtem, hogy a "társ" szó nem minden ember szótárában ugyanúgy van definiálva.

Ezek közül is a kedvencem:

„Ha most albérleted van, akkor inkább költözz hozzám… Mennyire erős a vágy benned a nők iránt? Budapesten a II. kerületben lakom, saját lakásom van, tolmácskodom, illetve fordításokat csinálok, német és holland nyelveken. Leszbikus vagyok, amióta az eszemet tudom, egy állandó kapcsolat reményében regisztráltam ide, ami lehet csak testiségen alapuló is. Gondold meg.”

Összesen hét ember volt, aki rám írt ez időszak alatt, de ebből egyetlen egy, akivel emberi módon, semleges témáról is lehetett beszélgetni. Való igaz, hogy ő is érdeklődött irántam, de csupán baráti szándékból, és nem csapott rögtön bele a lecsóba. Ismeretlenül is köszönöm neki, hogy bebizonyította: vannak még normális emberek az online társkeresőkön is.

De a hét ember mégis kevésnek számított egy normális felméréshez, így az ötödik napon random kiválasztottam három felhasználót, akiknek különböző stílusban és szándékkal írtam egy rövid, lényegre törő levelet. Mivel a profiljukon nem volt látható mikor voltak online utoljára, így nem tudhattam milyen embereket fogok ki magamnak. Pechemre egyik felhasználótól sem kaptam választ, így a teszt sikertelenül zárult.

Nyilván ennyi idő alatt alatt nem lehet széleskörű következtetést levonni egy társkeresőről, ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy egy csupán levelezésre alkalmas oldalon valóban hatékonyan lehet ismerkedni, de természetesen a kivétel erősíti a szabályt. Bár már azokról is leszoktam, korábban sokkal inkább előnyben részesítettem azokat az online felületeket, ahol aktívabban tud részt venni az ember az internetes "életben". Ahol nem kell válogatni az emberek és a profilok között, nem első látásra ítél az ember, hanem anonim partnerekkel múlatja az időt, beszélget, akár ismerkedik is. Hisz egy egyszerű, "normális emberrel beszélgetnék" kezdetű társalgásnak is lehet randi a vége.

 Képek forrása: pinterest.com, 30blinddates.files.wordpress.com

Cikkünk megjelenése után az oldal üzemeltetői a következő fejlesztéseket eszközölték:

• a profil törlése egyszerűen elérhető a profil szerkesztésekor
• minden felhasználó utolsó belépésének ideje láthatóvá vált

A weblap jelenleg is fejlesztés alatt áll.

Szerkesztette: Sebő Katalin

Sziki Bálint

A Spotlight zsúfolt sajtóvetítésének legvégén, a végső számokkal való szembesítés után, amikor a stáblista és a zene elindult, még egy rendkívül hosszú percig senki nem mozdult. Ültünk, néztünk magunk elé, és vártunk valamire; nem tudjuk, mire. Csak amikor a fényeket felkapcsolták, akkor kezdtünk lassan megmoccanni a székekben. Mi történt?

2002-től a Boston Globe szerkesztőségének Spotlight nevű csapata pedofil papok utáni nyomozásuk eredményét egy több száz(!) írásból álló cikksorozatban tárta föl, sosem sejtett létszámú áldozat megszólaltatásával. Eredetileg a város egy bizonyos katolikus egyházi dolgozójáról lett volna szó – az újonnan érkező főszerkesztő csapott le a témára, mert írtak róla, de az ügy az ellentmondásos „állítólag” állapotban maradt, visszhang nélkül. Megbízta a remek hírű csapatot, nézzenek utána. Azonban ahogy mélyedtek el a dolgokban, nőni kezdett az érintettek köre. Senki nem számított arra, amit végül találtak és amit mindez majd elindít.

Nem díszítettük túl a filmet. Minden őszinte, egyenes benne. Azért csináltuk, hogy elmondjunk egy történetet: minden, ami a vásznon megjelenik, csak és kizárólag ezt a cél szolgálja.

Így nyilatkozott az író és rendező. Tom McCarthyék hónapokig jártak utána személyesen is a részleteknek, meginterjúvolták a szerkesztőség tagjait, beszéltek áldozatokkal és más érintettekkel. A Spotlight – egy nyomozás részletei a legkiválóbb újságírós filmek egyike, ezt már most borítékolhatjuk. Méltó ellenfele (vagy partnere) minden, összeesküvést vagy annak elméletét felgöngyölítő rokonértelmű mozinak, és súlyát, erejét a történtek igaz volta, annak legprecízebb feltárása és együttérző közvetítése adja, szenzáció nélkül.

További kulcselemei a lelkiismeretesen felépített színészi munka, valamint a háttérinformációk utáni meglehetősen kiterjedt kutatás. A fő- és mellékszereplők megismerkedtek az általuk alakított emberekkel, a történet valódi újságírói látogatták a forgatásokat, a kész filmet pedig üdvözölték, rábólintottak, és csak ekkor mehetett ki. Mindezek a hitelességet a legmagasabb fokra emelik, ami a műfajban – még a dokumentumfilmek világa előtt – elérhető.

Fókuszban a felelősség

Hogy a katolikus egyház alapjaiban remegett bele a teljes igazság rendkívüli kitartás árán való felderítésébe, az beszédes jele annak, mennyire nagy szükség lenne még sokkal több ilyen csoportra és munkára a világ sajtósainak részéről. De diagnózisa annak is, hogy milyen állapotban van az emberi erkölcs, a hétköznapi felelősségtől a legmagasabb intézményi szintekig. Rámutat továbbá, hogy mire számíthatunk ezek után a hierarchikusan berendezkedett hatalmi ágazatok (egyház és törvénykezés) titkos együttműködéseitől, azaz: emberi életek tekintetében meddig terjed a bizalommal és befolyással visszaélők lelkiismeret-hiánya, jellembeli torzulása, hatalomféltése.

Röviden és odaszúrva, de nem kevésbé hangsúlyosan tárul elénk a szórványos segítségnyújtási vágy töredezett képe. Mindig voltak és lesznek, akik a maguk eszközeivel nekifutnak a lehetetlennek, mert a sérelmen kívül ott van nekik a remény is – csakhogy amíg ez nem áll össze emberek, eszközök és erély hálózatává, addig minden pislákoló fény, az összes erőtlen próbálkozás külön-külön elhal, a jogi korrupció, az információs káosz, a figyelmetlenség vagy a közöny útján. És a hatalom nyugodtan alszik tovább.

Ez a mozi azért süllyeszt a székbe, mert emberi értelemben hozza közel a tőlünk távol eső, statisztikák közé szoruló valódi bűnök hátterét. Akik ezeket elszenvedik, azoknak nem csak és nem elsősorban testileg esik bántódása. Kiszolgáltatottságuk és a bizalmukkal való visszaélés egészen addig érdektelenségbe fullad, amíg valaki a sajtótól komolyan nem veszi őket. Ez az ügy megérdemelte a megfilmesítést, és éppen így. Hiánypótló.

• 2002-ben a Spotlight csapata közel 600 sztorit hozott nyilvánosságra több mint 70 pap szexuális visszaéléseiről, amelyekről a katolikus egyház nem csupán tudott, de az eltussolásukban is részt vett.

• A bostoni egyházmegyéből 249 papot vádoltak meg gyermekmolesztálással.

• 2008-ra 1476 személyről derült ki, hogy a bostoni egyházmegye papjai szexuálisan bántalmazták.

• Világszerte összesen 6427 papot vádoltak meg gyerekmolesztálással:

• az áldozatok száma 17 259.

„Az egyház ma már sokkal jobban odafigyel azokra a problémákra, amelyeket filmünk érint, és szervezeti rendszerét is átalakította. Nem túlzás kijelenteni, hogy a Boston Globe riporterei megváltoztatták a világot!” (Michael Sugar producer)

https://www.youtube.com/watch?v=9vjRRdexvfI

A film Mafab adatlapja

Spotlight – egy nyomozás részletei (2015)

Rendező: Tom McCarthy

Szereplők:

Mark Ruffalo (Michael Rezendes)
Michael Keaton (Walter Robinson)
Rachel McAdams (Sacha Pfeiffer)
Liev Schreiber (Marty Baron főszerkesztő)
Stanley Tucci (Mitchell Garabedian ügyvéd)
Billy Crudup (Eric MacLeish)
John Slattery (Ben Bradlee jr.)

imdb: 8,2

Oscar-díjra jelölések:

Legjobb film: Michael Sugar, Steve Golin, Nicole Rocklin, Blye Pagon Faust (Oscar 2016)

Legjobb rendező: Tom McCarthy

Legjobb férfi mellékszereplő: Mark Ruffalo

Legjobb női mellékszereplő: Rachel McAdams

Legjobb eredeti forgatókönyv: Josh Singer, Tom McCarthy (Oscar 2016)

Legjobb vágó: Tom McArdle

*

képek forrása: npr.org, popdepravity.com, defanafan.com