Bálint

Akár ismeretségi körünkben is találhatunk olyan személyt, aki gyerekkorában képes volt irányítani álmait, jó esetben még ma is. Ez azt bizonyítja, hogy tudatunk önerőből képes belépni abba a rejtélyes és szeszélyes világba, amit tudattalanként ismerünk, hogy bizonyos körülmények között kommunikáljon annak alakjaival.

Továbbmehetünk. Irányíthatjuk az eseményeket vagy a környezetet, megtehetünk olyat, amit az éber életben soha nem tudnánk. Mindezt úgy, hogy közben tisztában vagyunk azzal, hogy álmodunk, sőt nappali életünk körülményeiről is tudunk. "Súlyos anyag" – mondhatnánk manapság – és működik.

Hogyan kezdődik?

Legelőször valahogyan fel kell ismernünk a tényt, hogy nem vagyunk ébren, csak ezután kalandozhatunk kedvünkre. Sárkány, véreb, medúza vagy rózsaszín elefánt – egyre megy. Van egyfajta önálló személyiségük, amellyel kapcsolatba léphetünk. Van mondanivalójuk is, amit kihúzhatunk belőlük. Már ha ébredés nélkül jövünk rá, hogy álomalakokkal van dolgunk, és különböző praktikák segítségével bent tudunk maradni az álomvilágban. Ez a tudatos álmodás lényege.

De miért működik?

Pszichénk megszemélyesíthet komplexusokat, bűntudatot, vágyakat, elfojtott érzelmeket, régi vagy friss sérelmeket. Találkozhatunk ismeretlen arcokkal, akik valamiért beleégtek az emlékezetünkbe - velük is üzenhet, sőt összegyúrhat különböző személyeket. Ha ezekkel „megtárgyaljuk” a problémát vagy egyszerűen csak megtudakoljuk, kik ők és mit akarnak, akkor ébredés után nemcsak egy zavaros történet marad emlékezetünkben, hanem egy izgalmas és értelmes utazás személyiségünk rejtett zugaiban, akár közeli vagy távoli múltunkban. Adott esetben a tárgyalás lehet egy elnyújtott szerelmeskedés is – kénytelenek vagyunk belátni, hogy egy kívánatos emberi alak felbukkanásakor ez sem utolsó szempont.

És van, aki ebben segít nekünk.

Bár a keleti kultúra bizonyos területein már régen ismert jelenség volt az álomkontroll (lásd: tibeti álomjóga), sőt távoli kontinensek egyes bennszülött törzseinél is vannak erre vonatkozó szabályok, nyugati körülmények között először Stephen LaBerge, majd Paul Tholey pszichológusok tanulmányozták a jelenséget. Magyarul csak Tholey munkája érhető el, aki hosszú és alapos kísérletezést követően összegyűjtötte az alapvető téziseket és technikákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy elménk rászokjon az álmodás felismerésére és a hirtelen ébredések elkerülésére.

[caption id="" align="alignright" width="280"] Prof. dr. Paul Tholey (1937-1998) Forrás: wikimedia commons[/caption]

Könyvében igen sok oldalról közelíti meg az alvás, az álmok és tudatos álmok természetét, kapcsolatát testünkkel, lelkünkkel, illetve részletesen kitér releváns pszichológiai kérdésekre, megvizsgálja az ellenkező álláspontokat is. A professzor állítása szerint a gyakorló tudatos álmodók (köztük ő maga) nem találkoznak negatív következményekkel az álomirányítás során – és utána sem.

Megvan a képességünk, hogy áloméletünk javítása által pozitívan befolyásoljuk éber életünket. Hiszen a puszta szórakozásból kontrollált álomélmények az alvás minőségére és a közérzetünkre hatnak pozitívan, a célirányos önismereti túrák pedig jelentős felismerésekhez, feloldott konfliktusokhoz vezetnek. Egyik sem elhanyagolható eredmény.

Végső soron amellett, hogy különleges és egészen fantasztikus élményekkel gazdagodhatunk, igazi, kézzelfogható értelmet adhatnak általában az álmodás rejtélyes és megfoghatatlan folyamatának.

Az alvás és álmodás kapcsolatáról már írtunk, Simor Péter alváskutató előadása kapcsán, aki szintén tudatos álmodó.
.

Források: Prof. Dr. Paul Tholey, Kaleb Utrecht – Alkotó álom; tudatos-alom.hu

Kezdőkép: Ivan Aivazovsky festménye (A Lunar Night on Capri)