Helmeczi Biankával, a Blanzskollektíva énekesnőjével beszélgettünk kicsit arról, hogy mi történik a hálószobájában, és mi a véleménye a bajuszos férfiakról.

Nem rég jelent meg legújabb dalod, a még egészen friss, Blanzskollektíva formációd neve alatt. Hogy jött létre a kollektíva?

Patrik, a dobos ötlete volt, hogy kezdjük el összeszedni és dalformába önteni a zenei ötleteimet, de sajnos még nincs meg a végleges felállás, ezért sem erőltetjük még a koncertezést és a lemezkészítést. Szóval ez még most egy projekt jellegű a munka, amit hálószobapopnak hívok, de szeretnénk egy végeleges zenekari felállást, szuper próbákkal és jó hangulatú koncertekkel.

Miért hálószobapop?

Azért, mert nem próbateremben születik a zene, hanem egy személyes műhelymunka eredménye. A „műhely” maga a szobánk, ahova néha betársul néhány kreatív társ, haver is. Ennek eredménye például a Bajuszos férfiak is, amely Juhász Kristóf költő–szövegíró kreatív társulásának eredménye.

Mivel a hálószobátokban születnek a dalok, mondhatjuk, hogy intim hangulata van a zenéteknek?

Igen. Mióta meg van az új matrac, jobbak a groove-ok és jobbak a témák is. (Nevet)

Hallottatok a Movember mozgalomról, vagy ettől teljesen függetlenül jött a bajuszos téma?

Természetesen ismerem a dolgot és a jelentését is, bár szerintem elég sokan nem tudják, hogy a prosztataszűrésre hívja fel a figyelmet, hanem csak poénnak tartják, és azért növesztik meg ilyenkor a bajszukat. Maga a dal viszont ettől függetlenül született.

De tetszenek a bajuszos férfiak?

Hát régebben nagyon bejött. Még tinédzser koromban. Azt gondoltam, hogy ők érettek… na, persze! Egyszer volt dolgom egy bajuszossal, hát ő nem volt éppen rendes fiú. Igazából lehet pont emiatt nem lett bajuszos férfi az életemben, mert a tudatalattim azt súgta, hogy: "Ne! Bia, nem szabad!" (Nevet)

Viszont néha Patriknak szokott lenni, de az ilyen kis kedves. Az nem rossz bajusz az kedves bajuszka, még éppen pelyhedző. Az ilyen kedves bajuszok, amiket szeretek. A durva bajszú férfiaktól inkább óvakodom! A dal viszont ettől függetlenül minden kedves, huncut, hetyke, de még a tömött, szúrós bajszú férfiakhoz is szól, meg természetesen azokhoz is, akik szeretik őket.

Hallgasd meg a Bajuszos férfiak című dalt itt!

A beszélgetés folytatása az erotikus masszőzzel.

Hogy milyen érzés volt? Furi. Ha esetleg nem volt eléggé merev állapotban az illető micsodája, akkor például azt képzeltem, hogy gyurma van a kezemben, és azt gyúrom. Közben mondogattam magamban, hogy: „Ez most egy gyurma!”Ha kemény volt, akkor meg zöldségeket. Bár igazából bármit, ami el tudta terelni a gondolataimat. Furamód, nem emlékszem már, hogy miket. Eltemettem magamban valahol. De nem bánom, mert havi 3-400.000 forintot kerestem.

Ezért mennyit dolgoztál?

Napi 8 órát voltam benn. 10 óra körül érkeztem, ha éppen előre bejelentkezett valaki, akkor megmasszíroztam. Ha nem, akkor csak ücsörögtem és beszélgettem a többiekkel. TV nem volt, mit tehettem volna mást? Visszahívtam még azokat, akik munkaidőn kívül hívtak. Otthon sosem vettem fel a telefont. El kellett választanom a magánéletemet a munkámtól, hogy jól érezzem magam, amikor éppen nem dolgoztam. De az egyórás masszázsból csak 20 perc volt kritikus. A csúszkamasszázs alatt elkezdtek fogdosni, azt nagyon utáltam. De persze vissza kellett fognom magam, − amikor ezt mesélte, nagyon erősen becsukta a szemét – mert volt egy nagy tükör, úgyhogy ha nem fogtam volna vissza az arcom minden rezdülését, akkor látták volna, hogy mennyire visszataszít a helyzet.

És hogy kell elképzelni egyáltalán egy ilyen masszázst?

Bejött az ügyfél, kicsit beszélgettem vele. Aztán mindketten külön-külön lezuhanyoztunk. Ekkor kezdődött a masszázs része. Először a talpukat, majd a vádlijukat és a feneküket masszíroztam. Aztán hopp, ráültem a hátsójukra, hogy a hátukat is elérjem. Ezt én találtam ki, és így majd megőrültek azért, hogy meztelenül a fenekük tetejéhez dörzsöltem a jól leborotvált részeimet. Majd jött egy fordulás, és szintén egy kiadós masszázs. Aztán bekentem őket és magamat is masszázsolajjal. Elkezdtem a csúszkamasszázst, ami azt jelenti, hogy az egész testemmel masszíroztam őket, erősen rájuk nehezedve. Megmutassam?

Régi ismeretségünkre való tekintettel? Majd talán később…

Na jó, akkor úgy képzeld el, hogy a végén már mindig remegett a kezem, annyira fáradt voltam. Szóval az, hogy ilyen erőteljesen csúszkáltam rajtuk, nagyon felizgatta őket. Főleg, amikor már szemből csináltam nekik. A végén szinte már hozzájuk sem kellett érnem, hogy befejezzem a munkámat. Általában a végén fizettek, de volt olyan, aki előre adta oda a pénzt. Talán így jobban felszabadultak a dolgok közben.

Volt, aki erőszakoskodott?

Az összes férfi egy nagy fasz!

Köszönöm az elismerést.

Jaj, menj már! De ezt hallgasd! Az egyik pasasnak rá kellett csapnom a kezére, mert elkezdte csavargatni a bimbóimat. Megkérdeztem tőle, hogy: „Szerinted ez nekem jó?” Erre csak egy rémült arc és egy „Jaj, bocs!” volt a válasz. De egyszer nagyon megijedtem. Egy izomagyú pasas, csúszkamasszázs közben ledobott a matracról, széttárta a lábaimat, és megkérdezte, hogy tudom-e, hogy ő most megerőszakolhatna. Azt mondtam, neki, hogy: „Vannak az egyel arrébb lévő szobában, és olyan biztonsági rendszerünk is van, ami azonnal riasztja a zsarukat. Szóval vagy jól viselkedsz, vagy sittre vágatlak.” Persze akkor éppen egyedül voltam, és eszem ágába sem volt, hogy rendőröket hívjak, de a csel bevált.

És meg lehet valahogy határozni, hogy milyen típusú emberek jártak hozzátok?

Illetve talán csak annyira, hogy a tehetősebb emberek. Többszázezer forint volt náluk készpénzben, és a legjobb kocsikkal jöttek. De egyébként volt 19 és 69 éves vendégem is. Nála például csodálkoztam, hogy még működött neki. A teste elég petyhüdt volt, és igen csúnyák voltak a heréi. Fuj!

Kezével alig érte el normálisan a hamutálat, ezért levette a lábait a falról, hogy elnyomja a csikket.

Más közös hasonlóság nincs?

Hát… csak a beteg emberek jönnek el. Aki egészséges kapcsolatban él, az nem.

Ezt felfoghattad úgy, hogy tulajdonképpen segítesz rajtuk?

Volt egy 39 éves pasi, aki nagyon jól nézett ki, a Rózsadombon volt villája. De nem volt ideje egy rendes kapcsolatra, csak a munka, a munka. Nem járt el szórakozni sem, szóval úgy érezte, hogy jobban teszi, ha nem bolondít senkit, hanem eljön egy kis kényeztetésre. De Egyszer egy sportoló is eljött hozzám, az edzőtábora után. Neki sem volt ideje arra, hogy nőzzön. A visszajáró vendégekkel elég sokat beszélgettem. Több vendégemnek felesége is volt és gyerekei, de azok az asszonyukkal már egyáltalán nem keféltek. Úgy vettem ki a szavaikból, hogy egy idegennel jobban érzik magukat, mert egy ismeretlen nő még nem bántotta meg őket, nincsenek közös emlékek arról, hogy együtt sírtak, vagy nevettek. Felelőtlenül tudták élvezni a szexualitást. Ja, volt egy másik vendégtípusom is, akiket úgy neveztem, hogy a „kisvállalkozói réteg”. Ők nem éltek luxusban, de mivel nem volt főnökük, titokban eljártak hozzám. Általában kétezer forint jattot adtak

Igen? Nekem eszembe sem jutott, hogy ilyen helyen a szolgáltatáson felül is kellene fizetni. Szóval illik ilyet?

De még mennyire. Ha nem adsz, akkor megjegyezzük, hogy nem tudunk visszaadni.

Szóval, volt még valaki? Mi van azzal a Mikropöccsel?

Irtózatosan picike volt neki! – Miközben nevetett, az egyik kezével imitálta a mozdulatot. Úgy látszott, hogy csak a két ujjának a hegyével tudta intézni a dolgot. – Akkora volt, mint egy kisgyereké. Neki például biztosan nem lett volna önbizalma arra, hogy valakinél kezdeményezzen. Így maradtam én. Más biztosan kinevette volna!

És sikerült legbelül elfogadnod, hogy ilyen dolgokat tettél?

Én nem szégyellem, szarok rá! Nem volt még orális aktus se! Nem bántam meg, hogy pár hónapig fürödtem a luxusban, ami talán az ügyfeleim nagy részének nem is luxus, de én azt kívánom, hogy egyszer mindenki élje át azt legalább egy kis időre, hogy nem kell az anyagiakkal vesződnie. Eufórikus érzés volt, hogy bármit megvehettem, sosem fogyott el a pénzem.

És akkor miért lett vége ennek?

Mert a Madame meglopott minket, és lelécelt. Mindenkinek volt egy dobozkája, plusz egy közös is. Egyik nap, miután befejeztük a munkát, mindet üresen találtunk. Mivel bent járt a Madame, ezért gondoltuk, hogy ő vitte el. Nem is vette fel a telefonját. Mondanom sem kell, mindannyian otthagytuk őt, bár van egy olyan sejtésem, hogy ezt már többször is megcsinálta. Ennek ellenére nem sajnálom, hogy neki dolgoztam, de azt sem, hogy vége lett.

Ha ennyire élvezted ezt az életszínvonalat, akkor miért nem bánod, hogy már nem így élsz?

Mert most már van párom. Vele így is jó. Még akkor ismerkedtünk meg, amikor ezzel foglalkoztam, de azt mondtam neki, hogy táncolok. Aztán amikor egyre jobban belészerettem, nagyon kezdett zavarni, hogy hazudtam neki erről a munkáról. Most, hogy már nem dolgozom ott, már nem is kell semmit tudnia. Szóval így a legjobb. Együtt a párommal. A szerelem az ilyen.

Mivel nagyrészt ismerem az életedet, ezért tudom, hogy egy regénynyi negatív esemény történt az előtt, hogy ezt elkezdted. Írhatok erről valamit?

Annyit leírhatsz, hogy soha sem voltam olyan rossz anyagi helyzetben, és sosem éreztem magam annyira egyedül, mint amikor ezt elkezdtem csinálni.

Szóval most, hónapokkal később is ki mered jelenteni, hogy teljesen el tudtad választani ezt a munkát a magánéletedtől?

Igen, de egy dolgon változtatnom kellett. Még a nagymamám azt tanította, hogy minden este, lefekvés előtt gondolkozzak el azokon a dolgokon, amiket aznap tettem. Rájöttem, hogy nem szabad ezzel foglalkoznom. Azóta sem teszem.

És ez azt jelenti, hogy csak az adott napnak élsz? Nem is gondolsz a holnapra?

Amíg dolgoztam, nem gondoltam, hiszen tudtam, hogy mi vár rám. De most már sokat gondolok a holnapra. Azóta újra álmodozom! Úgy érzem, még vihetem valamire az életben.

Pernilla Stalfelt Kakikönyv című alkotása 2006-ban árasztotta el a könyvespolcokat. Sok szakember és aktív szülő rohamozta meg akkor a boltokat érte. Most, hogy elült az alkotást ölelő hisztéria, nyíltan beszélhetünk arról, betölti-e funkcióját, segít-e átlendülni a kicsiknek pszichoszexuális fejlődésük anális korszakán.

Pernilla Stalfelt a könyv… jobb szóval nem tudom illetni: szarzője. Szerzőnek ugyanis csak jogi értelemben ismerném el, de egyéb nézőpontból semmiképpen sem. Azt nem állíthatom, hogy a könyv témájában van a hiba, ugyanis az alapötlettel nincs problémám. Számomra nem teljesen érthetetlen, ha valaki a gyerekeknek rajzokkal illusztrált oldalakon keresztül fejti ki az emésztési folyamat lezárását. Főként a kétéves gyerekeknek lehetne tökéletes szemléltető eszköz, mert ők éppen ekkor kerülnek a pszichoszexuális személyiségfejlődésük anális szakaszába.

Ilyenkor a végbélnyílás és az anális zóna kerül a gyerkőcök fejlődési folyamatának középpontjába. Általában ez a szobatisztaságra szoktatás ideje. A lurkók számára a széklet visszatartása és a kellő időben való elengedése, a saját teste feletti kontroll kialakulásának egyik fontos mozzanata. A könyv ebben segíthetne, ha körültekintően át lenne gondolva, és gondosan meg lenne fogalmazva. Ehelyett az első oldalon a következő mondatok állnak: „Az élőlények időnként kakilnak. Legalábbis az állatok és az emberek. A növények is élnek, de azok nem kakilnak. Sokak szerint a kaki undorító.”

Az egész mű ilyen és ehhez hasonló, logikai átvezetést nélkülöző tőmondatokból áll. Hatásvadászatként azonban rengetegszer használja fel az alkotó a könyv címeként adott szót, arra gondolva, hogy a gyermek biztosan többször is fel fog nevetni annak hallatán. Azonban a nevén nevezett dolgot mégsem magyarázza meg gyermeknyelven. Ehhez a svéd nemzeti enciklopédia meghatározását hívja segítségül, valószínűleg azért, hogy a tudományosság látszatát keltse, és elhitesse a szülővel, hogy csemetéje hasznos információkat fog kapni a könyv végére.

Azonban ez tévedés.

Az alkotás jó ideig azt az egyszerű tényt cifrázza, hogy normális esetben bármilyen szilárd vagy folyós állagú dolog is távozik a popsin keresztül, az csakis az iromány témájául szolgáló képződmény lehet. Feleslegesen sorra veszi a szóban forgó dolog lehetséges megjelenési formáját szín, alak és állag szerint. Ezzel egyértelművé teheti minden olvasója számára, hogy ha bármi olyan távozik belőlünk, ami az adott paraméterekbe nem szorítható be, az inkább lehet egy vatikáni tengeralattjáró, mintsem az emésztésünk után lebomlott étel.

A könyv két mondat erejéig tér ki a hasmenésre, így titkolva el, hogy az eset lehetséges okai között romlott vagy mérgező ételek, illetve különböző kórokozók is lehetnek. Azt sem tárgyalja részletesen, hogy mennyire sok vizet veszít a szervezet, amit pótolni kell. Az ilyenkor ajánlott étrendről is mélyen hallgat az író. Ehelyett a létező összes állatfaj ürülékével megismertet minket, és arra bátorítja olvasóit, hogy a szarvasok ürülékéből készítsenek nyakláncot. Az egyetlen briliáns átvezetés a mindenki előtt ürítő kutya és a zárt helységben dolgát végző ember közti ellentétnél található.

Azonban a vécé tanulmányozása kimerül abban, hogy a víz elviszi az úszósapkás hurkát a csatornarendszeren keresztül. Azt is megtudhatjuk, hogy izgalmas a víz által elsodort dolog után kukucskálni. A víz pedig csak azért fontos, hogy ne száradjanak oda a vécébe került dolgok, mert ha ezt teszik, akkor jönnek a bacilusok, akiktől beteg is lehet az ember. A szerző szerint a szóban forgó dolog önmagában nem hordoz baktériumokat, kizárólag nedvességének elvesztése után. (A magyar fordításban érdemes lett volna a vécé több szinonim szavát is felsorolni, ugyanis nem árthat, ha a gyerek árnyaltabban tud fogalmazni bizonyos helyzetekben.)

Mi lenne még elvárható egy ilyen könyvtől? Minimum az, hogy említést tegyen a vécépapír használatának és főként a kézmosásnak a fontosságáról. Mert természetesen egy szülő mindent elmond ezekről, de sokat használ, ha egy újabb forrásból is megerősítést kap a gyermek. Azonban ez teljességgel elmarad. Ehelyett a szellentésről olvashatunk oldalakon keresztül. Megtudhatjuk, hogy nem egy kis barna felhőről van szó, mert bizony ez a dolog átlátszó. Ugyanitt felmerülhet bennünk a kérdés, hogy egy gyerekkönyvben mit keres egy doboz gyufa, egy befőttesüvegbe zárt szellentés mellett?

Ez után ér minket a következő arculcsapás, amikor is az afrikai, ürülékből készült házakra való válaszként, sok-sok meztelen embert láthatunk egy szobában, ahogyan épp a dolgukat végzik. Ebből pedig bizony felhőkarcolót képzel el a könyv alkotója, ami az első eső alkalmával szétmállana. Később azzal a gondolattal találkozunk, hogy milyen furcsa lenne, ha mi is megennénk az ürülékünket, ahogy egyes állatok is teszik. És láthatjuk is, ahogy egy vidám anyuka már hozza is a krumplipürét kakihurkával, a gyermeke nagy örömére.

Az igazi agyrém azonban csak ez után ér minket.

A könyv alkotója – minden előzetes magyarázat, illetve figyelmeztetés nélkül – a következőket tanácsolja: „Ha van egy jó nagy ágyatok és levetkőztök meztelenre, pukielőadást is tarthattok. Ugrabugrálhattok az ágyon, pukizhattok, és közben a szátokkal is utánozhatjátok a pukizást.”

Az illusztrációkon pedig öt gyerek meztelenkedik egy ágyon, miközben ezt Papa, Mama és Imre bácsi is megnézi egy-egy széken ülve. Ahelyett, hogy figyelmeztetné a tartalom a gyerekeket, hogy nem illik holmi Imre bácsik előtt meztelenkedni, még bátorítást is ad erre. Ugyanígy tesz a mások előtt való szellentéssel is, nem törődve azzal, hogy később esetleg pont emiatt fogják megalázni a gyereket ismerősei.

A Kaki könyv nem alkalmas arra, hogy betöltse a feladatát, és hasznossá váljon egy gyerek pszichoszexuális fejlődésének anális korszakában. Ezt talán nem is akarta elérni az alkotója, és célja csupán egy hatásvadász könyv összeállítása volt, amelyet majd sokan emlegetnek, és amit talán a fiatalok viccből egymásnak ajándékoznak, ha túl sok a felesleges pénzük. De viccként ez a könyv ugyanannyit ér, mint amennyit a gyereknek segít az anális korszakon való túljutásban, azaz pontosan annyit, mint szarnak a pofon.

.

Illusztrációk: a könyv szarzője

Kiemelt kép: hu.gramod.com

Nem sokat változtatott a 20 éve bevált recepten Roland Emmerich, aki már az első részt is rendezte. Egyszerűen csak mindennek megnövelte a méretét, és megpróbálta a színészgárdát is teljes egészében újra összehozni. Viszont mint már egy ideje tudni lehetett, Will Smith nem vállalta el, hogy újra megmentse bolygónkat, ezért nemes egyszerűséggel eltették a karakterét láb alól.

És végül jó döntés volt, hogy a film alcíme sem az első rész pimasz, tenyérbemászó, de mégis mindent tökéletesen végrehajtó, világmegmentő főhős feltámadását jósolja meg.

Egy olyan alternatív valóságot tár elénk a rendező, ahol minden az emberiség körül forog. Mintha még az idegenek is átvették volna a mi időmérési mértékegységeinket, hiszen sikerült napra pontosan 20 évvel később visszatérniük, hogy leigázzák a Földet. Ennek ellenére ez a szép, új, alternatív világ mesteri felvezetést kapott. Rendkívül érdekes egy olyan Földet látni, ahol minden emberi lény tisztelettel bánik a másikkal, és az összefogás szent köteléke határozza meg mindenki napi cselekedetét. Mindez úgy kerül bemutatásra, hogy az egyes nemzetek ettől még nem olvadnak egybe, és megtartják saját kultúrájuk jellegzetességeit.

Ugyanakkor az idegen faj első felbukkanása sem tűnt el nyomtalanul, és az újjáépített Földön már felhasználásra került az a technológia, amelyet ellenünk használtak fel a csápos kis szörnyetegek. Azonban róluk nem tanultunk eleget, nem fedeztük fel annyira a kultúrájukat, mint ők a miénket. Csak hébe-hóba érdekelt valakit a nyelvük és a testfelépítésük gyenge pontja. Mégis tökéletesen alkalmas ez a meglepetésekkel teli világ arra, hogy a régi karaktereket is újra megismerjük, és lássuk, hogyan rágta meg őket az idő vas foga. Öröm nézni, hogy mennyire részletesen lettek kidolgozva az alternatív valóság részletei, és az ember joggal érezheti, hogy sokkal jobb kezdés lett ez, mint az első részé volt.

De az idegenek véget vetnek minden logikusan felvezetett örömnek: ők sem voltak tétlenek, és megérkezésükkel az élvezet is a látványvilágra és a humorra redukálódik. Mindkettőben bővelkedik ugyanis ez a rész is, azonban az elődjénél most mindenben sokkal nagyobb lett a folytatás. Ez nemcsak a 3D-nek és a magas filmes büdzsének tudható be, hanem a rendező megalomániájának is, aki gyakorlatilag nem tudott megálljt parancsolni önmaga ízlésének. Így akkora űrhajóval... vagy inkább űrbázissal térnek vissza a földönkívüliek, amekkora a bolygónkat is eltérítené a keringési pályájáról, és olyan tüzérséggel, amely mellett a felturbózott földi hadsereg is csak kőkori barbár hordának tűnik. A rendező a humorfaktort is túltolta. Néhol nagyon öncélú és erőltetett "vicceskedések" lelhetőek fel, amelyen az Adam Sandler filmek rajongói nevethetnek fel hangosan, bár természetesen mivel családi filmről van szó, ezért a szexuális célzások és humorizálások csak árnyaltan vannak jelen.

Azonban a túlzottan felfújt csata és poénkodás mellett patikamérlegen lett kiszámolva a szereplők és a történet kémiája. Végre nem egyetlen, sebezhetetlen emberen múlik a világ sorsa, sőt! Nemcsak önfeláldozó hősök és arctalan statiszták élete veszik oda a támadás során, hanem olyanoké is, akiket 20 éve megszerethettünk. Persze senki se várjon Vörös Nász kaliberű kivégzést a rendezőtől, de ettől egy kicsit kevésbé válik borítékolhatóvá a túlélők névsora, ami kifejezetten jól áll a mozinak.

Ugyanakkor nehéz nem megemlíteni, hogy a film nagy részét járja át a bizonyos déjà vu érzés. Az idegenekről nagyon sok olyan dolog derül ki a film folyamán, amely sok párhuzamot mutat más filmekben vagy sorozatokban megismert földönkívüli lényekkel. Nem szégyen sikeres munkákból inspirálódni, de néha jobban eső érzés egy olyan filmre beülni, amely mer kockáztatni, valami újat kitalálni, és nem kicsit véresebb klasszikusok és újonc sorozatok elképzeléseit vegyíti úgy, hogy egy család minden tagja számára élvezhető egyveleg legyen. Bár ha ez volt a cél, maradéktalanul megvalósult.

Nézd meg, ha:

• szeretted az első részt
• szeretnél egy kicsit kikapcsolódni, és nem ver ki a víz a sci-fi filmektől
• szereted a sci-fit, de már a gyerekeiddel jársz moziba
• nem tetszett az első rész, viszont imádod 3D-ben nézni a világ pusztulását

Ne nézd meg, ha:

• mindig belegondolsz abba, hogy mennyire lehet valós alapja egy filmnek, és csak a logikai gubancokra tudsz koncentrálni
• csak a korhatáros sci-fi hoz lázba
• a Frappa Magazin főszerkesztője vagy

A film MAFAB adatlapja

Szerkesztette: Sziki Bálint

Azt mondják: „Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó!” – és végre egy film, ami valóban az ígéretét tartja be, nem pedig nemes egyszerűséggel betart a nézőknek.

Bár szinte hihetetlen, de a sztori alapja egy igaz történet. Persze a mozivásznon mindent felturbóztak, viszont valóban él egy Mike és Dave nevű testvérpár, akiknek a jelenléte mindig magával vonta a botrányt, és ultimátumként kapták azt a feladatot, hogy jóravaló lányokkal érkezzenek meg egy esküvőre. Tényleg feladtak egy hirdetést, amire rengeteg csaj jelentkezett. Az viszont már az íróknak köszönhető, hogy végül két olyan lányt választottak, akik még a bulihuszár srácoknál is nagyobb lókötők, sőt talán pszichiátriai esetek is.

A film címe azonkívül, hogy megjegyezhetetlen... (De tényleg! Sokkal egyszerűbb kontrolcé-kontrolvézni, mint fejből leírni, vagy puskázni a jegypénztárnál, mint azon gondolkozni, hogy mi is a két kölök neve, és mit is akarnak csinálni. Mert nyilván dugni akarnak, de olyan szó csak nincs a címben, viszont 'randi' sem, csak az angolban. Különben is: nem úgy lenne a szavak helyes sorrendje, hogy "esküvőhöz keres csajt", vagy "csajt keres esküvőhöz", de egyébként is, miért csak egy csajt? Osztozni fognak?) Szóval azon kívül, hogy nem lehet megjegyezni, még egy baj van vele: kicsit félrevezető, ugyanis a keresés csak az alaphelyzet, az igazi bonyodalmak inkább már a megtalálás után következnek.

Viszont ezen kívül semmi félrevezetés nincs a filmben. Mindent megkapunk, ami a műfajtól elvárható, hiszen ez egyértelműen egy limonádé típusú, laza komédia, amiben hemzsegnek a piálós és pajzán jelenetek, meg persze a poénok. Szerencsére humorból többféle is érkezik, ráadásul jó arányban kotyvasztva, és ami még fontosabb, a határokat éppen csak feszegetve! Tehát nem fordul át kizárólag olcsó ripacskodásba, vagy fosós-fingós gusztustalankodásba. Ez a film igazi erénye, ugyanis olyan könnyedséggel játszadozik a viccekkel, hogy egy percig sem érzi magát kínosan egy iskolázott ember sem, de persze ehhez érteni és szeretni is kell a viccet.

A dramaturgiája egyébként egy sikeres sitcom sorozat másfél órás évadzáróját hozza, van annyira pörgős és sikerül úgy tekerni a szálakat az egyébként humorban jártas rendezőnek, hogy nincsenek semmitmondó, unalmas részek. A rendező eddig internetes és televíziós humorban tevékenykedett szervesen, de az első mozifilmjében nemcsak az ő, hanem a szereplők lelkesedése is érezhető, ami mindenképpen egy újabb pozitívum.

Tehát a film azt adja, amit ígér. Amit viszont nem ígér, az a mesteri színészi játék. Hacsak nem maga a rendező volt, aki kifejezetten ellenezte az élethű érzelemkifejezéseket, mert akkor azt az ő számlájára kell írni, bár tényleg butuska az, aki Oscar-díjas alakításokat várva vált jegyet egy ilyen filmre. Ahogy irodalmian kidolgozott párbeszédek sem várhatóak el, és bizony ilyeneket sem kapunk. Persze van bennük kohézió, de néha olyan szövegekkel találkozhatunk, amelyeket mintha úgy vetett volna papírra az írója, mintha meglegyintette volna őt egy kevéske illegális szer. Ráadásul káromkodásból sem jut kevés, de ennyi agyament karakter mellett valahogy ez sem tűnik erőltetettnek.

Összegezve: Ha tetszik a film előzetese, nem fogsz csalódni!

Ajánljuk azoknak, akik:

• el akarják ütni az időt a kedvesükkel a nyári melegben, és erre a légkondicionált mozitermet választják
• szeretik az egynyári vígjátékokat
• eleve piásan vagy betépve járnak moziba.

Ne nézd meg, ha:

• a mély, lélektani drámákat szereted
• utálod a fiatalos sitcom sorozatokat úgy, ahogy vannak
• csak a látvány miatt jársz moziba.

A film MAFAB adatlapja

Képek forrása a film IMDb oldala.

Szerkesztette:  Sziki Bálint

2D-s, robbanások és vizuális effektek garmadájától mentes, régi időket idéző, a matekból ötös tanulók számára is érthetetlen film érkezik a mozikba, melynek a címe: A számolás joga. Ezek ellenére mégis lehengerlő!

Azt szokták mondani, hogy a legjobb történeteket az élet írja, és bár nyilván ezek a történetek egy kis színezésre szorulnak, és az sem árt, ha van egy jó kis zenei aláfestés is, de ezt a gondolatot mindenképpen alátámasztja az Intercom által forgalmazott új mozifilm, amelyre a laptulajdonosunk három Oscar-díjat jósol.

Theodore Melfi a film rendezője, aki időutazásra hív minket, de nem a sci-fi világába. Nem a jövőből vagy a múltból érkeznek a szereplők, hanem a nézők utaznak vissza néhány évet, tehát a tudományos fantasztikum itt most nem játszik szerepet. Bár a tudomány erős jelenlétére mégsem lehet panasz. Ez a történet arról szól, hogy az amerikai tudósok hogyan versenyeztek az oroszokkal azon, hogy ki fog előbb embert juttatni az űrbe. Nem is olyan régen történt meg ez az esemény, az ötvenes években. Még nem voltak okostelefonok, hiszen akkor még egy darab számítógép is elfoglalt egy teljes termet.

Azonban sokkal megdöbbentőbb látni azt, hogy közel hetven évvel ezelőtt, mennyire más volt az afroamerikaiak megítélése a szabadság országában. A film valójában nem is az űrversenyről, hanem három olyan anyáról szól, akik „élő számológépként” segítették a NASA munkáját. Nagyobb utat tettek meg a társadalmi szerepeikben, mint amennyit az űrben Föld körüli pályára álló korabeli asztronauták.

A film angol címe: Hidden figures, amely sokkal jobban érzékelteti a film mondanivalóját. Fordíthatjuk elrejtett/eldugott alakoknak és számoknak is. A rendkívüli aggyal megáldott három nő ugyanis szinte rejtegetve dolgozott egy eldugott kis lyukban úgy, hogy senki sem vette őket emberszámba, szinte még a létezésüket is letagadva. Ennek ellenére úgy vártak el egyiküktől matematikai számításokat, hogy egyszerűen kitakartak a megoldáshoz fontos számokat és tudnivalókat a dokumentumokból.

A film történetvezetése lebilincselő, magával ragadó. Remek színészi munkát látunk. Minden szereplő a maximumot hozza ki magából. Nem is csoda, hiszen nagy lehetőség ez a megannyi sorozatban epizódszerepet kapott Octavia Spencer számára is, aki most is remekelt a vásznon. Janelle Monáe énekesnő pedig úgy tűnik, hogy sikeresen nyargal át a színészi szakmába. Ez már a második filmszerepe, melyben igazán szórakoztató karaktert alakít, ami eddigi klipjeit számításba véve egyáltalán nem meglepő. Továbbra is sokat grimaszol Janelle, bár Monáe – ahogyan viccből a hajkoronáját hívja – most eléggé átlagos kinézetet kapott. A legnagyobb munkát Taraji P. Henson végezte el, aki zseniálisan alakította a legokosabb matekos anyát.

A filmzenékért egyébként két fantasztikus elme, Pharrell Williams és Hans Zimmer feleltek, akiket ezért egyelőre még csak Golden Globe-díjra jelöltek, de hamarosan újabb díjakra és jelölésekre számíthatunk!

Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a jó történeteket és a jó zenéket, viszont nem ajánljuk azoknak, akiket csak a látvány és az akció köt le!

FRISSÍTÉS: A laptulajdonosunknak lehet, hogy igaza lesz a 3 Oscar-díjjal, mert 3 jelölést már kapott a film a következő kategóriákban:
- A legjobb film
- Legjobb adaptált forgatókönyv
- Legjobb női mellékszereplő - Octavia Spencer

A film mafab adatlapja

képek forrása: mafab.hu, sorok-kozott.hu

szerkesztette: Diószegi Judit

Ben Affleck a főszereplője, rendezője és forgatókönyvírója is Az éjszaka törvénye címmel a mozikba kerülő filmnek. A történet nagyrészt a szesztilalom alatti korban játszódik, és teljes egészében olyan, mintha a 90-es években írták, forgatták és vágták volna. Csak valamiért 25 év kallódás után  előkaparták  valahonnan.

A történet egy férfi életét mutatja be, aki a háborúban lelkileg megtört, és már nem foglalkozik azzal, hogy mi az, ami helyes a társadalom és a törvények szerint. Csak a saját értékrendszerében hisz, nem szeretne senkit sem szolgálni, csak élni az életét, és kisebb rablásokból megkönnyíteni a hétköznapokat. A számításaiba azonban hiba csúszik, amikor egy maffiavezér szeretőjébe szeret bele, akit Sienna Miller játszik, és akivel a hírek szerint egy nap 9 órán át vettek fel szexjeleneteket, aminek végeztével Miller kisasszony már nem bírta ki könnyek nélkül a melót.

A dolog már elméletben is ott hibádzik, hogy ha több helyszínen vesznek fel jeleneteket, akkor sok szünetet tartanak, elutaznak egyik helyszínről a másikra, utána beállítják a fényeket, elpróbálják, hogy az egész hogyan fog kinézni. Megdöbbentő lehet elsőre a 9 órás szexforgatás, de a néző azt gondolhatja, hogy igen, biztosan nagyot fog ütni a vásznon. Nem sikerült. Az a néhány másodperc, főként ruhában történt maszatolás már a 80-as években sem volt hatással a nézőkre, nemhogy 2017-ben, amikor Affleck már farkat is villantott a Holtodiglanban. De ennyi csalódás még kibírható lenne, nem ez a legnagyobb probléma.

A film egésze alatt történő száraz narráció is annyira a 90-es éveket idézi, hogy az ember arra számít, hogy valami csavarral fog járni. Azonban egészen egyszerűen csak az időugrások közötti történteket mutatja be, nehogy a a moziba beülő Marika néninek gondolkoznia kelljen egy percre is, hogy mi is történhetett néhány hónap/év alatt a főszereplővel.

Affleck filmje korhűen mutatja be a korszak stílusát, tárgyait, egyszerűen minden tökéletes, gratulálni lehet a jelmeztervezőknek és a kellékeseknek. A kameramozgások és a vágások viszont itt sem tükröznek semmilyen újdonságot. Ismét a 25 évvel ezelőtti filmekben megszokott ritmust és kameraállásokat kapjuk. Persze, ha a történettel minden rendben van, akkor nem is kell ennél több, mindenki láthatott már rissz-rossz 3D-s mozit, és jól felépített 2D-set is, mint például az éppen most a mozikban játszott A számolás jogát.

Azonban Affleck filmje hullámzó. Vannak ugyan kifejezetten jó pillanatok, amikor a néző szinte elhiszi, hogy attól a ponttól beindul a történet, és fokozott érzelmek, izgalmak fogják várni. Be kell azonban látnia, hogy maga a pillanat volt az igazi izgalom és már el is múlt. Újra vissza kell rázódni az avitt történetmesélésbe. A filmzene sem javít a dolgon, egyetlen hangeffekt sem nyújt emlékezeteset, egyszerű aláfestője csupán a történetnek.  Mivel a központban végig a színész-író-rendező áll, aki ráadásul nem teljesen hihetően alakítja a kis-főnök gengsztert, ezért a többi karakter kidolgozatlan marad. A színészek  is csak a kötelezőt hozzák.

Ajánljuk mindazoknak

• a férfiaknak, akik szeretik a gengszterfilmeket, de azért a barátnőjüknek is kell egy kis romantika
• akik imádják a 90-es években készült filmeket
• akik nem szeretnek gondolkozni a filmeken

Nem ajánljuk azoknak

• akik a tévében a vontatott filmekben a reklámszünetet várják
• akik csak a szexjelenet miatt ülnének be a moziba
• valami nagy élményt szeretnének szerezni a filmtől

A film MAFAB adatlapja

képek forrása: www.mafab.hu

Szerkesztette: Sebő Katalin

Ridley Scott nagyon felmérgelte magát a Prometheus vegyes fogadtatásán, és ezt a dühöt tette bele az új filmjébe. Mi pedig szeretjük, ha ideges a bácsi.

A cselekmény még mindig A nyolcadik utas: a Halál előtt játszódik, de nem csak egy előzmény, hanem egy folytatás is. Ridley Scott, az Alien univerzum megteremtője azonban most nem egy hintaszéken dohányzós filozofálgató tempót diktál, mint a Prometheusnál. Ez a film annyira pörgősre sikeredett – mondhatni halálos iramban halad –, hogy szinte kicentrifugálja a vért a szereplőkből. Bár itt is egy kicsit elgondolkoztató jelenettel nyit a film, de utána gyakorlatilag a cselekmény első mozzanata a Covenant űrhajó kapitányának kegyetlen halála, aztán a kezdeti sokk után már alig-alig kapunk gondolkodási időt, pedig elég sok téma feszegetésre kerül.

Egy olyan világot ismerhetünk meg, ahol a vallásosokat inkább különcként kezelik, illetve ahol a homoszexualitás olyannyira elfogadott, hogy szinte alig lehet felfedezni a meleg párt a filmben. De mélyebb, teremtési gondolatok is meglapulnak, valamint a halhatatlanság és a halandóság is mérlegre kerül. Azt is feszegetni lehet, hogy emberibb-e a mesterséges ember a hús-vérnél. Furcsa kettősség mutatkozik meg továbbá a teremtés kontra evolúció kérdéskörében is. Tulajdonképpen eldönthetetlen, hogy létezik-e egyik a másik nélkül. A mű tehát nem csak egy egyszerű akció-horror, hanem megőrzi a tudományos-fantasztikus filmek karakterjegyeit.

A cselekményről inkább nem árulunk el sokat, de az biztos, hogy az értelmezéséhez mindenképpen érdemes a Prometheust is látni, mert bár elmagyaráznak mindent a Covenantben is, mégis jóval egyszerűbben érthető.

Nem kell attól sem tartanunk, hogy a szálakat csak a bővített változat Blue-ray extráinak és kimaradt jeleneteinek megnézése után fogjuk tudni kibogozni, mint az előző filmnél.

Az Alien: Covenant történetének további erénye, hogy a legénység párokból áll, így minden elhalálozásnak komolyabb súlya van, mint az eddigi filmekben megszokott bajtársaknál. A színészek pedig remek munkát végeztek, minden rezdülésük teljesen hiteles a vásznon. Természetesen a legkiemelkedőbb alakítást Michael Fassbender nyújtotta, aki egyszerre két szerepben tűnik fel.

Az Alien: Covenant nem egy hibátlan alkotás, de közel jár hozzá. A Prometheus igazi hibája az volt, hogy bár az első Alien filmben bepillantást nyerhettünk egy ismeretlen, minden értelemben idegen világba, az előzmény mindent lerombolt azzal, hogy a rejtélyes Space Jockey külsejét csak egy furcsa szkafanderré degradálta le, amit egy teljesen emberszerű lény öltött magára. Ezt a csorbát természetesen nem lehet teljesen kiköszörülni, de a lehető legjobb köszörűgéppel dolgozott Ridley bácsi, így bár sokan kételkedtek benne, de mégis csak van élet A nyolcadik utas: a Halál előtt is.

Ajánljuk azoknak, akiknek:

• Tetszett a Prometheus
• Nem tetszett a Prometheus

Nem ajánljuk azoknak, akik:

• Nem látták a Prometheust
• Nem szeretik a horrorfilmeket

A film MAFAB adatlapja.

A képek forrása a film MAFAB adatlapja.

Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Ismerős az érzés, hogy legalább kettő, de inkább több színpadnál akarsz ugrálni és a kedvenc dalaidat ordítani egyszerre? Felveszed a harcot a sátorállítással? A májkrémet melegen tartod, és reménykedsz, hogy a hangyák ne találják meg a tartalék kekszed? A harmadik napnál már a hideg vízben való fürdés is rutinszerűvé válik, és belejössz. Az EFOTT idén ünnepelte a 42. születésnapját.

EFOTT-történelem

Az EFOTT, vagyis az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója 1976 óta minden évben megrendezésre kerül, általában más-más helyszínen. Az 1970-es években a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség irányítása alatt szerveződtek a különböző nyári táborok, üdülések, korosztályok szerint mindenkinek más: a középiskolások az Országjáró Diákok Országos Találkozóján vehettek részt, a középiskola után rögtön munkába álló fiataloknak pedig az Ifjúmunkás Kempingek nyújtottak nyári kikapcsolódási lehetőséget. A felsőoktatásban tanulók részére – nehogy program nélkül maradjanak – létrejött az EFOTT a KISZ jóvoltából.
2015 óta Velence az EFOTT ideiglenes otthona, még nem tudni, hogy mennyi időre. Évente változik a házigazda intézmény is, idén a Pécsi Tudományegyetem tölthette be a házigazdaszerepet.

Az EFOTT & én

A gimnazista létem egyik mérföldkövének is nevezhetném az EFOTT-ot: néhány nap csak a barátok és nagyon sok idegen fiatal között, szülők nélkül, az ország másik felén, Miskolctapolcán, az otthontól kb. 200 km-re.

 

Lilla Zrínyi (@baracklekvar) által megosztott bejegyzés, 2015. Júl 20., 04:55 PDT

Ragyogó szemekkel tűrtük a több órás sorban állást – legalábbis így él az emlékeimben –, mindenféle tapasztalat nélkül vágtunk neki, még az érettségi előtt. Váltócipők, váltóruhák, váltóminden. 

Akkor ott tizenévesen az EFOTT valamiféle üzletet köthetett a lelkemmel, hogy minden évben menjek vissza, még ha csak egy napra, akkor is. És ez pontosan így is történt.

Az első alkalom óta minden évben visszajárok (kísérteni), még ha csak egy napra is, idén a péntekire.

A civil falut és a zenei programokat tekintve is mindenki megtalálhatta a saját ízlésének megfelelőt. Egyetemek, kollégiumok, mozgalmak (például a No Hate Speech Mozgalom!) is izgalmas játékokkal és nyereményekkel várták az érdeklődő arcokat. Senki nem maradt ajándéktárgyak és vízzel felrakható tetkók nélkül – ami természetesen alapkelléknek számít egy vízparti fesztiválnál.

Ha a zenei felhozatalt nézzük: a magyar zenei élet sava-borsa, plusz egy csipetnyi külföldi fűszerezés.

A Nívea Nagyszínpadon Lábas Viki kápráztatta el a közönséget, a tömeg egy emberként énekelte Vikivel az Esőt, a Nem voltál jót, és naná, hogy a tavalyi EFOTT himnusz is felcsendült.

Hosszú szoknyás lányok, jöttek a mezőről, hallották hogy dance lesz és hamarosan eldől, hogy ki marad állva. 

A Margaret Island után a Vad Fruttik is szárnyaltak, illetve nem csak a Fruttik, a koncert elején a Lidl jóvoltából hatalmas gyümölcsöket szörföltetett a közönség – ennek Likó Marci véget is vetett, és folytatódhatott a Frutti-élmény, eléggé vattacukor-édes emlék marad.

 

nem csak a Fruttik szárnyaltak � #repülőgyümik #lidl #efott #vadfruttik #banana �

Lilla Zrínyi (@baracklekvar) által megosztott bejegyzés, 2017. Júl 15., 08:03 PDT

A Fruttik után Sean Paul helyett Lovasit és a Kiscsillagot választottam, amit nem bántam meg, sőt!

Nem csak Kiscsillagot kaptam, hanem Csillag vagy fecskét is!

A Kiscsillag dalok közé komiszan beékelődött egy Kispál szám is – hatalmas élmény volt élőben üvölteni.

Egy gyors zsíroskenyér-sültkrumpli sajt szósszal vacsi általi erőgyűjtés után az út visszavezetett a Rauch Arénába, egyenesen Dorogi Petiékhez, az Intim Torna Illegál koncertjére. Közösen, szentimentálisan lyukat vágtunk a kádba, ahogy azt illik egy ITI koncerten, és a fáradtság ellenére sem adtuk fel.

Számomra az éjszaka zenei része a kihagyhatatlan Kozmix-szal zárult. Kisebb motivációs performance megspékelve a kilencvenes évek felejthetetlen slágereivel, igazi hardcore élmény, és persze tűz. Nem elhanyagolhatók az ilyen események előtt kötött alkalmi barátságok, és a szinte közösséggé kovácsoló várakozás.

https://www.youtube.com/watch?v=-uksD9MOEvg

A fesztivál után felférni az első vonatra nagyjából lehetetlen feladat. Hatalmas pacsi a szervezőknek, amiért egymást érve szállították a buszok a megfáradt fesztiválozó lelkeket a vasútállomásra.

Viszont türelmetlen, lökdösődő fesztiválpajtások, légyszi, vigyázzunk egymásra, és ne lökjük be a másik embert a busz és/vagy a vonat alá!

Ha szeretsz fesztiválozni, akkor azért, ha még nem voltál, akkor azért ajánlom az EFOTT-ot. A fesztivál alatt mindenki az ismeretlen ismerősöd lesz, de akár életre szóló barátságok, szerelmek is születhetnek.

Néhány nap – csak szabadon!

A kiemelt képet a szerző készítette.

Április 6-án kerül a mozikba egy új magyar játékfilm, a Brazilok. Jó-e? Kinek mi. Vicces? Jó humorú embereknek minden lehet az. Érdemes megnézni? Mindenképpen!

Az elmúlt hónapok sikeres alkotásai után a szakma és a laikus közönség is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a hazai újdonságok felé. Így voltam ezzel én is.

Első benyomások

Az előzetesek tüzetes és szakszerű átvizsgálása után (értsd: megnéztem az egyiket) teljes lelki nyugalommal léptem át a Puskin mozi kapuját, mondván: nézzünk egy cuki, ligthos limonádét. Azonban pozitív csalódás ért.

Nagyvonalakban az volt, amire számítottam: szerethető szereplők, sok szálon futó kapcsolatok, egyszerű történet. A zsenialitás a háttértartalomban rejlik. Hogyan tálalj egy aktuális, érzékeny társadalmi problémát pillekönnyű köntösben úgy, hogy a közönséged megértse? Fogalmam sincs. De Rohonyi Gábor és M. Kiss Csaba rendező párosnak szerencsére van.

S hogy mi ez a háttértartalom? Amivel manapság is elég sokat találkozunk: a romaság hátrányos megkülönböztetése. No, ne ijedjünk meg, nincs túllihegve a téma, tulajdonképpen nem is ez a lényeg. Ez csak amolyan meghatározó körülmény, katalizátora az eseményeknek. Talán az is tompítja ennek a komolyságát, hogy a készítők profin nyúltak a humor eszköztárához, az irónia és az utalások mindenki számára érthetőek és szórakoztatóak.

Akkor mi a lényeg?

Áron, Fingi (mindenki nyugodjon meg: becenév!), a polgi, Józsi, Török, Rozi, és Csaba atya - őt ki ne hagyjuk – mind-mind egy-egy külön életszemléletet képviselnek. S hogy mi a közös bennük? Acsa. Ja, meg a foci. Nagyjából.

Kérdezheted Te, kedves olvasó, miért érdekes ez neked. Miért lehet érdekes bárkinek? Azért,

mert mindenki vágyakkal születik. Csak az évek előre haladtával ezek a színes vágyak először elkopnak, fekete-fehérekké válnak, majd teljesen el is halványulhatnak.
(M. Kiss Csaba)

És ez független nemtől, bőrszíntől, országtól és társadalmi pozíciótól. Te is csak ember vagy. Vagy netán tévedek?

Még a papok is rajonganak valamiért. A film egyik legszerethetőbb karaktere Csaba atya, aki talán több is, nagyobb is, mint azt elsőre gondolnánk, ráadásul a film tanulságát is ő fogalmazza meg az utolsó jelenetek egyikében (amiért már önmagában megérte leforgatni ezt a filmet):

A békéhez a harcokon át vezet az út. Ezt már le kellett játszani. És ha már le kellett, akkor már inkább a pályán, mint az utcán.

Mert, hogy harc van. Jelképes a fociban a pályán a győzelemért; valódi az utcán becsületért, igazságért, szerelemért. Te melyik értékért nem harcolnál?

A film elején-közepén tehát rádöbbensz, hogy ez a történet valahol Rólad is szól. Látod magad a rajongó kisfiúban, a kitörni vágyó tinilányban, a szabad akaratért küszködő fiúban. És talán kicsit a korrupt, diszkrimináló, érdekorientált apában is. Hisz nem ez mozgatja a világot? Az érdek és a pénz.

Miben rejlik a siker titka?

Az egész egy sok összetevőjű varázslat. Kellett hozzá az a jó pár amatőr vagy eddig háttérben mozgó színész, akik elmerték vállalni szerepeiket, és magukból építették fel őket. Ahogyan olyan nevek is, mint Dobó Kata, Schell Judit, Schmied Zoltán és Bánki Gergely (hogy csak néhányat említsek), akik a rendezők és a forgatókönyvírók tiszteletéért és barátságáért vállalták kisebb-nagyobb szerepeiket. Ez az odaadás itatja át az egész filmet.

Kellett hozzá egy globális, mindenkit (még a férfiakat is) gondolkodásra késztető téma a diszkri… a foci. A 2002-es világbajnokság. Ronaldo. Brazília. És persze Gáspár Laci. Gáspár Laci feltétlenül kellett (vagy nem?) a sikerhez! De a siker az siker, ami jó, azt illik elismerni.

Attól sem kell félnünk, hogy egy újabb tucat focis filmet kapunk. Ebben a moziban a foci az, ami valójában: egy játék. Talán eszköz. Egy többfordulós háború paródiájának eszköze, ráadásul remekül prezentálja az igazi falusi focimeccsek mindennél szórakoztatóbb hangulatát. Aki volt már ilyenen, tudja, miről beszélek...

A sok kis összetevő tehát reakcióba lépett, a varázslat működik. Szükséged van néhány órányi felhőtlen szórakozásra, kikapcsolódásra? Engedd, hogy elvarázsoljon Téged is!

Ajánlom azoknak, akik

• szeretik a könnyed, bájosan humoros filmeket
• értik a filmes utalásokat, meglátják a valódi tartalmat a felszín mögött
• nyitottak és egészséges humorral vannak megáldva
• szeretnének egy jó magyar filmet látni

Nem ajánlom azoknak, akik

• a pörgős, eseménydús filmekért rajonganak
• nem igazán romantikus gondolkodásúak
• nem értik a viccet

A film Mafab adatlapja

https://www.youtube.com/watch?v=n8LJguz7798

képek: www.mafab.hu