A beszélgetés folytatása az erotikus masszőzzel.

Hogy milyen érzés volt? Furi. Ha esetleg nem volt eléggé merev állapotban az illető micsodája, akkor például azt képzeltem, hogy gyurma van a kezemben, és azt gyúrom. Közben mondogattam magamban, hogy: „Ez most egy gyurma!”Ha kemény volt, akkor meg zöldségeket. Bár igazából bármit, ami el tudta terelni a gondolataimat. Furamód, nem emlékszem már, hogy miket. Eltemettem magamban valahol. De nem bánom, mert havi 3-400.000 forintot kerestem.

Ezért mennyit dolgoztál?

Napi 8 órát voltam benn. 10 óra körül érkeztem, ha éppen előre bejelentkezett valaki, akkor megmasszíroztam. Ha nem, akkor csak ücsörögtem és beszélgettem a többiekkel. TV nem volt, mit tehettem volna mást? Visszahívtam még azokat, akik munkaidőn kívül hívtak. Otthon sosem vettem fel a telefont. El kellett választanom a magánéletemet a munkámtól, hogy jól érezzem magam, amikor éppen nem dolgoztam. De az egyórás masszázsból csak 20 perc volt kritikus. A csúszkamasszázs alatt elkezdtek fogdosni, azt nagyon utáltam. De persze vissza kellett fognom magam, − amikor ezt mesélte, nagyon erősen becsukta a szemét – mert volt egy nagy tükör, úgyhogy ha nem fogtam volna vissza az arcom minden rezdülését, akkor látták volna, hogy mennyire visszataszít a helyzet.

És hogy kell elképzelni egyáltalán egy ilyen masszázst?

Bejött az ügyfél, kicsit beszélgettem vele. Aztán mindketten külön-külön lezuhanyoztunk. Ekkor kezdődött a masszázs része. Először a talpukat, majd a vádlijukat és a feneküket masszíroztam. Aztán hopp, ráültem a hátsójukra, hogy a hátukat is elérjem. Ezt én találtam ki, és így majd megőrültek azért, hogy meztelenül a fenekük tetejéhez dörzsöltem a jól leborotvált részeimet. Majd jött egy fordulás, és szintén egy kiadós masszázs. Aztán bekentem őket és magamat is masszázsolajjal. Elkezdtem a csúszkamasszázst, ami azt jelenti, hogy az egész testemmel masszíroztam őket, erősen rájuk nehezedve. Megmutassam?

Régi ismeretségünkre való tekintettel? Majd talán később…

Na jó, akkor úgy képzeld el, hogy a végén már mindig remegett a kezem, annyira fáradt voltam. Szóval az, hogy ilyen erőteljesen csúszkáltam rajtuk, nagyon felizgatta őket. Főleg, amikor már szemből csináltam nekik. A végén szinte már hozzájuk sem kellett érnem, hogy befejezzem a munkámat. Általában a végén fizettek, de volt olyan, aki előre adta oda a pénzt. Talán így jobban felszabadultak a dolgok közben.

Volt, aki erőszakoskodott?

Az összes férfi egy nagy fasz!

Köszönöm az elismerést.

Jaj, menj már! De ezt hallgasd! Az egyik pasasnak rá kellett csapnom a kezére, mert elkezdte csavargatni a bimbóimat. Megkérdeztem tőle, hogy: „Szerinted ez nekem jó?” Erre csak egy rémült arc és egy „Jaj, bocs!” volt a válasz. De egyszer nagyon megijedtem. Egy izomagyú pasas, csúszkamasszázs közben ledobott a matracról, széttárta a lábaimat, és megkérdezte, hogy tudom-e, hogy ő most megerőszakolhatna. Azt mondtam, neki, hogy: „Vannak az egyel arrébb lévő szobában, és olyan biztonsági rendszerünk is van, ami azonnal riasztja a zsarukat. Szóval vagy jól viselkedsz, vagy sittre vágatlak.” Persze akkor éppen egyedül voltam, és eszem ágába sem volt, hogy rendőröket hívjak, de a csel bevált.

És meg lehet valahogy határozni, hogy milyen típusú emberek jártak hozzátok?

Illetve talán csak annyira, hogy a tehetősebb emberek. Többszázezer forint volt náluk készpénzben, és a legjobb kocsikkal jöttek. De egyébként volt 19 és 69 éves vendégem is. Nála például csodálkoztam, hogy még működött neki. A teste elég petyhüdt volt, és igen csúnyák voltak a heréi. Fuj!

Kezével alig érte el normálisan a hamutálat, ezért levette a lábait a falról, hogy elnyomja a csikket.

Más közös hasonlóság nincs?

Hát… csak a beteg emberek jönnek el. Aki egészséges kapcsolatban él, az nem.

Ezt felfoghattad úgy, hogy tulajdonképpen segítesz rajtuk?

Volt egy 39 éves pasi, aki nagyon jól nézett ki, a Rózsadombon volt villája. De nem volt ideje egy rendes kapcsolatra, csak a munka, a munka. Nem járt el szórakozni sem, szóval úgy érezte, hogy jobban teszi, ha nem bolondít senkit, hanem eljön egy kis kényeztetésre. De Egyszer egy sportoló is eljött hozzám, az edzőtábora után. Neki sem volt ideje arra, hogy nőzzön. A visszajáró vendégekkel elég sokat beszélgettem. Több vendégemnek felesége is volt és gyerekei, de azok az asszonyukkal már egyáltalán nem keféltek. Úgy vettem ki a szavaikból, hogy egy idegennel jobban érzik magukat, mert egy ismeretlen nő még nem bántotta meg őket, nincsenek közös emlékek arról, hogy együtt sírtak, vagy nevettek. Felelőtlenül tudták élvezni a szexualitást. Ja, volt egy másik vendégtípusom is, akiket úgy neveztem, hogy a „kisvállalkozói réteg”. Ők nem éltek luxusban, de mivel nem volt főnökük, titokban eljártak hozzám. Általában kétezer forint jattot adtak

Igen? Nekem eszembe sem jutott, hogy ilyen helyen a szolgáltatáson felül is kellene fizetni. Szóval illik ilyet?

De még mennyire. Ha nem adsz, akkor megjegyezzük, hogy nem tudunk visszaadni.

Szóval, volt még valaki? Mi van azzal a Mikropöccsel?

Irtózatosan picike volt neki! – Miközben nevetett, az egyik kezével imitálta a mozdulatot. Úgy látszott, hogy csak a két ujjának a hegyével tudta intézni a dolgot. – Akkora volt, mint egy kisgyereké. Neki például biztosan nem lett volna önbizalma arra, hogy valakinél kezdeményezzen. Így maradtam én. Más biztosan kinevette volna!

És sikerült legbelül elfogadnod, hogy ilyen dolgokat tettél?

Én nem szégyellem, szarok rá! Nem volt még orális aktus se! Nem bántam meg, hogy pár hónapig fürödtem a luxusban, ami talán az ügyfeleim nagy részének nem is luxus, de én azt kívánom, hogy egyszer mindenki élje át azt legalább egy kis időre, hogy nem kell az anyagiakkal vesződnie. Eufórikus érzés volt, hogy bármit megvehettem, sosem fogyott el a pénzem.

És akkor miért lett vége ennek?

Mert a Madame meglopott minket, és lelécelt. Mindenkinek volt egy dobozkája, plusz egy közös is. Egyik nap, miután befejeztük a munkát, mindet üresen találtunk. Mivel bent járt a Madame, ezért gondoltuk, hogy ő vitte el. Nem is vette fel a telefonját. Mondanom sem kell, mindannyian otthagytuk őt, bár van egy olyan sejtésem, hogy ezt már többször is megcsinálta. Ennek ellenére nem sajnálom, hogy neki dolgoztam, de azt sem, hogy vége lett.

Ha ennyire élvezted ezt az életszínvonalat, akkor miért nem bánod, hogy már nem így élsz?

Mert most már van párom. Vele így is jó. Még akkor ismerkedtünk meg, amikor ezzel foglalkoztam, de azt mondtam neki, hogy táncolok. Aztán amikor egyre jobban belészerettem, nagyon kezdett zavarni, hogy hazudtam neki erről a munkáról. Most, hogy már nem dolgozom ott, már nem is kell semmit tudnia. Szóval így a legjobb. Együtt a párommal. A szerelem az ilyen.

Mivel nagyrészt ismerem az életedet, ezért tudom, hogy egy regénynyi negatív esemény történt az előtt, hogy ezt elkezdted. Írhatok erről valamit?

Annyit leírhatsz, hogy soha sem voltam olyan rossz anyagi helyzetben, és sosem éreztem magam annyira egyedül, mint amikor ezt elkezdtem csinálni.

Szóval most, hónapokkal később is ki mered jelenteni, hogy teljesen el tudtad választani ezt a munkát a magánéletedtől?

Igen, de egy dolgon változtatnom kellett. Még a nagymamám azt tanította, hogy minden este, lefekvés előtt gondolkozzak el azokon a dolgokon, amiket aznap tettem. Rájöttem, hogy nem szabad ezzel foglalkoznom. Azóta sem teszem.

És ez azt jelenti, hogy csak az adott napnak élsz? Nem is gondolsz a holnapra?

Amíg dolgoztam, nem gondoltam, hiszen tudtam, hogy mi vár rám. De most már sokat gondolok a holnapra. Azóta újra álmodozom! Úgy érzem, még vihetem valamire az életben.