2D-s, robbanások és vizuális effektek garmadájától mentes, régi időket idéző, a matekból ötös tanulók számára is érthetetlen film érkezik a mozikba, melynek a címe: A számolás joga. Ezek ellenére mégis lehengerlő!
Azt szokták mondani, hogy a legjobb történeteket az élet írja, és bár nyilván ezek a történetek egy kis színezésre szorulnak, és az sem árt, ha van egy jó kis zenei aláfestés is, de ezt a gondolatot mindenképpen alátámasztja az Intercom által forgalmazott új mozifilm, amelyre a laptulajdonosunk három Oscar-díjat jósol.
Theodore Melfi a film rendezője, aki időutazásra hív minket, de nem a sci-fi világába. Nem a jövőből vagy a múltból érkeznek a szereplők, hanem a nézők utaznak vissza néhány évet, tehát a tudományos fantasztikum itt most nem játszik szerepet. Bár a tudomány erős jelenlétére mégsem lehet panasz. Ez a történet arról szól, hogy az amerikai tudósok hogyan versenyeztek az oroszokkal azon, hogy ki fog előbb embert juttatni az űrbe. Nem is olyan régen történt meg ez az esemény, az ötvenes években. Még nem voltak okostelefonok, hiszen akkor még egy darab számítógép is elfoglalt egy teljes termet.
Azonban sokkal megdöbbentőbb látni azt, hogy közel hetven évvel ezelőtt, mennyire más volt az afroamerikaiak megítélése a szabadság országában. A film valójában nem is az űrversenyről, hanem három olyan anyáról szól, akik „élő számológépként” segítették a NASA munkáját. Nagyobb utat tettek meg a társadalmi szerepeikben, mint amennyit az űrben Föld körüli pályára álló korabeli asztronauták.
A film angol címe: Hidden figures, amely sokkal jobban érzékelteti a film mondanivalóját. Fordíthatjuk elrejtett/eldugott alakoknak és számoknak is. A rendkívüli aggyal megáldott három nő ugyanis szinte rejtegetve dolgozott egy eldugott kis lyukban úgy, hogy senki sem vette őket emberszámba, szinte még a létezésüket is letagadva. Ennek ellenére úgy vártak el egyiküktől matematikai számításokat, hogy egyszerűen kitakartak a megoldáshoz fontos számokat és tudnivalókat a dokumentumokból.
A film történetvezetése lebilincselő, magával ragadó. Remek színészi munkát látunk. Minden szereplő a maximumot hozza ki magából. Nem is csoda, hiszen nagy lehetőség ez a megannyi sorozatban epizódszerepet kapott Octavia Spencer számára is, aki most is remekelt a vásznon. Janelle Monáe énekesnő pedig úgy tűnik, hogy sikeresen nyargal át a színészi szakmába. Ez már a második filmszerepe, melyben igazán szórakoztató karaktert alakít, ami eddigi klipjeit számításba véve egyáltalán nem meglepő. Továbbra is sokat grimaszol Janelle, bár Monáe – ahogyan viccből a hajkoronáját hívja – most eléggé átlagos kinézetet kapott. A legnagyobb munkát Taraji P. Henson végezte el, aki zseniálisan alakította a legokosabb matekos anyát.
A filmzenékért egyébként két fantasztikus elme, Pharrell Williams és Hans Zimmer feleltek, akiket ezért egyelőre még csak Golden Globe-díjra jelöltek, de hamarosan újabb díjakra és jelölésekre számíthatunk!
Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a jó történeteket és a jó zenéket, viszont nem ajánljuk azoknak, akiket csak a látvány és az akció köt le!
FRISSÍTÉS: A laptulajdonosunknak lehet, hogy igaza lesz a 3 Oscar-díjjal, mert 3 jelölést már kapott a film a következő kategóriákban:
- A legjobb film
- Legjobb adaptált forgatókönyv
- Legjobb női mellékszereplő - Octavia Spencer
képek forrása: mafab.hu, sorok-kozott.hu
szerkesztette: Diószegi Judit
