Bármikor is lesz az útitársad Joy, az a nap örömünnep lehet, ha átadod magad neki. Ezért a forgalmazók döntése, hogy a két ünnep idejére dátumozták a mozi megjelenését, nagyszerű lépés volt. Mindenkinek boldog évzárást, évkezdést kívánunk. Fogadjátok tehát szeretettel Jennifer Lawrence és David O. Russell egész estés ajándékát!
Joy két gyermek édesanyjaként, és egyben anyja nővérkéjeként igyekszik családi életet élni a 90-es évek elején. Sokak számára ismerős a helyzet: szinte mindent neki kell csinálnia. Férje jó ember, de háztartási értelemben használhatatlan, inkább énekes álmait dédelgeti. Elválnak, de nem költöznek szét. Viszont megérkezik apa (Robert De Niro), akinek finoman szólva nem felhőtlen a kapcsolata anyjával. Féltestvére, Peggy pedig folyamatosan számonkérő jelenlétével sötétíti a felhőzetet. Joy kezd besokallni, álmában saját maga gyermekként jelenik meg neki, hogy elmondjon valami fontosat. A fiatal anyuka életét új irányba kezdi terelni. Nem csak neki új, mindenkinek az. Ez már önmagában vihar közeledtét jelzi. De ketten mindig mellette és a családi nyugalom mellett állnak: a nagymamája és a legjobb barátnője.
A felszínen azt láthatjuk, ahogy Joy Mangano egyedülálló anyaként elfojtott feltalálói ambíciók közé keveredett kreativitása kitörni készül. Egy zsúfolt családi háttérrel maga mögött, szeretne már tényleg alkotni valamit (a Miracle Mop önkicsavaró felmosót) – egy környezetben, ahol mindenhez pénz, üzleti érzék, támogatók, marketing és kíméletlenség kell, hogy valamit elérjen az ember. Vagyis a nő álma párhuzamos az amerikai álommal – és ebben nincs se meglepő, se különleges, tehát nem itt kell megragadni a sztorit.
A felszín alatt rejlik a kincs: Joy átváltozása minden új inger, körülmény, környezet és ember hatására, valamint küzdelme ugyanezen elemekkel, amíg csak lélegzik. A hullámhegyek és völgyek világa, a ködök, záporok, áradások és reménytelen szárazságok behatolása a nő lényébe és mindezek lecsapódása a környező embereken, eredményeken.
Bámulatos látni, ahogyan oda-vissza hat egymásra a cél és a célt kitűző ember. Joy nagyon érzékeny, ugyanakkor kemény is, az új próbatételek pedig minden korábbinál komolyabbak. A tét a család fennmaradása. Visszatérő kulcsprobléma, hogy ki, mikor, meddig hisz benne és tart vele – ő pedig meddig megy el, hogyan old meg helyzeteket a sugallat, az akarat és a józan ész együttes bevetésével; mennyire elég a lelki tartaléka, egyáltalán honnan merít. Közben az üzlettel járó minden öröm és bánat is szerves részévé válik az életnek. Mi sem tudjuk, mikor adja föl.
David O. Russell írta és rendezte a filmet, és a kezdetektől tudta, hogy Lawrence-szel fog forgatni. Dolgoztak már együtt korábban, ahogyan Bradley Cooperrel (Amerikai botrány, 2013) és De Niroval is; így, ebben a négyes fogatban (Napos oldal, 2012). Összeszokott banda, munkájuk kifogástalan, lehengerlő. (De tényleg.) Kiemelendő még a mellékszereplők alakítása: mindenkinek jól áll a karaktere, és élvezetesen életszerű vagy épp valószerűtlen a megformálásuk. Különösen Peggy (Elisabeth Röhm) az, akit könnyen felismerhetünk az életből. Rideg, szigorú tekintete és megjelenése nagyon fontos – és hiteles – ellensúly a karakterkörnyezetben.
Kik is ők? Peggyn kívül az idős anya, aki saját szobája és a kedvenc szappanoperája rabja. Az apa, aki szereti a lányát, de gyakorlatilag a legrosszabb pillanatokban képes a legnagyobb seggfejként viselkedni. A volt férj, akivel nem várt módon alakul kapcsolatuk. A kislánya, aki létével figyelmeztet, de egyben inspirál is. (Fiáról nem tudunk semmit.) A szimpatikus üzletember, akinek a nyelvén meg kell tanulnia, bizalmába kell férkőznie. Apja új barátnője, aranyos özvegy, afféle családtag is már, de ha pénzről van szó, akkor nincs kedveskedés. És persze a mamája, aki gyermekkora óta kíséri őt a pozitivizmus szellemében, valamint ugyanabból az időből barátnője, aki mindig mellette állt, egy pillanatra sem kételkedett benne. Ez a változatosság a vásznon nemcsak gyönyörködtet, hanem belehúz Joy életébe, küzdelmébe, pillanataiba. Jennifer Lawrence csodálatos ebben a szerepben, nem lehet betelni vele.
A közös célba éréshez a bravúros színészi munkán kívül eszköz még a nagyszerű érzékkel válogatott zenei kíséret, na meg a friss, ropogós, néha keserű humor is, amely ugyanakkora erénye a forgatókönyvnek, mint az empátia, amivel az alkotni akaró családanyához és küzdelméhez fordult. Könnyed, de van súlya, komoly; egyre komolyabb. Várható, de meglepő is, mert vannak fordulatok és kétes kimenetelű dilemmák. A Joyt igaz történet inspirálta, a végeredmény kitalált elemekkel vegyes életrajz: életfestmény.
Nem hatásvadász, nincs igazán nagy hiányérzet, van viszont bőséggel érzelem és utazás. Drámai felemelkedés a siker világába, kiemelkedés a passzív elnyomottságból, az alkotás öröme és még megannyi címke: kételkedés, támogatás, bizalom, önbizalom, lépcsőfokok, reménytelenség, áldozat, család, barátság, üzlet, gyerekkor, „szülőkor”, siker, beteljesedés. Ez mind a Joy. Mindebből származik az az öröm, amivel az élet őt, ő pedig minket megajándékozott. Szeretjük, amit kaptunk.
https://www.youtube.com/watch?v=JxJSiyPGmO4&hd=1
Joy (2015)
amerikai vígjáték, 124 perc
írta és rendezte:
David O. Russell
szereplők:
Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Bradley Cooper,
Edgar Ramirez, Dascha Polanco,
Elisabeth Röhm
imdb: 6,6
***
Oscar jelölések
Legjobb női főszereplő (Jennifer Lawrence)
Képek forrása: Youtube (interjú és előzetes), a film Facebook oldala
