Pernilla Stalfelt Kakikönyv című alkotása 2006-ban árasztotta el a könyvespolcokat. Sok szakember és aktív szülő rohamozta meg akkor a boltokat érte. Most, hogy elült az alkotást ölelő hisztéria, nyíltan beszélhetünk arról, betölti-e funkcióját, segít-e átlendülni a kicsiknek pszichoszexuális fejlődésük anális korszakán.

Pernilla Stalfelt a könyv… jobb szóval nem tudom illetni: szarzője. Szerzőnek ugyanis csak jogi értelemben ismerném el, de egyéb nézőpontból semmiképpen sem. Azt nem állíthatom, hogy a könyv témájában van a hiba, ugyanis az alapötlettel nincs problémám. Számomra nem teljesen érthetetlen, ha valaki a gyerekeknek rajzokkal illusztrált oldalakon keresztül fejti ki az emésztési folyamat lezárását. Főként a kétéves gyerekeknek lehetne tökéletes szemléltető eszköz, mert ők éppen ekkor kerülnek a pszichoszexuális személyiségfejlődésük anális szakaszába.

Ilyenkor a végbélnyílás és az anális zóna kerül a gyerkőcök fejlődési folyamatának középpontjába. Általában ez a szobatisztaságra szoktatás ideje. A lurkók számára a széklet visszatartása és a kellő időben való elengedése, a saját teste feletti kontroll kialakulásának egyik fontos mozzanata. A könyv ebben segíthetne, ha körültekintően át lenne gondolva, és gondosan meg lenne fogalmazva. Ehelyett az első oldalon a következő mondatok állnak: „Az élőlények időnként kakilnak. Legalábbis az állatok és az emberek. A növények is élnek, de azok nem kakilnak. Sokak szerint a kaki undorító.”

Az egész mű ilyen és ehhez hasonló, logikai átvezetést nélkülöző tőmondatokból áll. Hatásvadászatként azonban rengetegszer használja fel az alkotó a könyv címeként adott szót, arra gondolva, hogy a gyermek biztosan többször is fel fog nevetni annak hallatán. Azonban a nevén nevezett dolgot mégsem magyarázza meg gyermeknyelven. Ehhez a svéd nemzeti enciklopédia meghatározását hívja segítségül, valószínűleg azért, hogy a tudományosság látszatát keltse, és elhitesse a szülővel, hogy csemetéje hasznos információkat fog kapni a könyv végére.

Azonban ez tévedés.

Az alkotás jó ideig azt az egyszerű tényt cifrázza, hogy normális esetben bármilyen szilárd vagy folyós állagú dolog is távozik a popsin keresztül, az csakis az iromány témájául szolgáló képződmény lehet. Feleslegesen sorra veszi a szóban forgó dolog lehetséges megjelenési formáját szín, alak és állag szerint. Ezzel egyértelművé teheti minden olvasója számára, hogy ha bármi olyan távozik belőlünk, ami az adott paraméterekbe nem szorítható be, az inkább lehet egy vatikáni tengeralattjáró, mintsem az emésztésünk után lebomlott étel.

A könyv két mondat erejéig tér ki a hasmenésre, így titkolva el, hogy az eset lehetséges okai között romlott vagy mérgező ételek, illetve különböző kórokozók is lehetnek. Azt sem tárgyalja részletesen, hogy mennyire sok vizet veszít a szervezet, amit pótolni kell. Az ilyenkor ajánlott étrendről is mélyen hallgat az író. Ehelyett a létező összes állatfaj ürülékével megismertet minket, és arra bátorítja olvasóit, hogy a szarvasok ürülékéből készítsenek nyakláncot. Az egyetlen briliáns átvezetés a mindenki előtt ürítő kutya és a zárt helységben dolgát végző ember közti ellentétnél található.

Azonban a vécé tanulmányozása kimerül abban, hogy a víz elviszi az úszósapkás hurkát a csatornarendszeren keresztül. Azt is megtudhatjuk, hogy izgalmas a víz által elsodort dolog után kukucskálni. A víz pedig csak azért fontos, hogy ne száradjanak oda a vécébe került dolgok, mert ha ezt teszik, akkor jönnek a bacilusok, akiktől beteg is lehet az ember. A szerző szerint a szóban forgó dolog önmagában nem hordoz baktériumokat, kizárólag nedvességének elvesztése után. (A magyar fordításban érdemes lett volna a vécé több szinonim szavát is felsorolni, ugyanis nem árthat, ha a gyerek árnyaltabban tud fogalmazni bizonyos helyzetekben.)

Mi lenne még elvárható egy ilyen könyvtől? Minimum az, hogy említést tegyen a vécépapír használatának és főként a kézmosásnak a fontosságáról. Mert természetesen egy szülő mindent elmond ezekről, de sokat használ, ha egy újabb forrásból is megerősítést kap a gyermek. Azonban ez teljességgel elmarad. Ehelyett a szellentésről olvashatunk oldalakon keresztül. Megtudhatjuk, hogy nem egy kis barna felhőről van szó, mert bizony ez a dolog átlátszó. Ugyanitt felmerülhet bennünk a kérdés, hogy egy gyerekkönyvben mit keres egy doboz gyufa, egy befőttesüvegbe zárt szellentés mellett?

Ez után ér minket a következő arculcsapás, amikor is az afrikai, ürülékből készült házakra való válaszként, sok-sok meztelen embert láthatunk egy szobában, ahogyan épp a dolgukat végzik. Ebből pedig bizony felhőkarcolót képzel el a könyv alkotója, ami az első eső alkalmával szétmállana. Később azzal a gondolattal találkozunk, hogy milyen furcsa lenne, ha mi is megennénk az ürülékünket, ahogy egyes állatok is teszik. És láthatjuk is, ahogy egy vidám anyuka már hozza is a krumplipürét kakihurkával, a gyermeke nagy örömére.

Az igazi agyrém azonban csak ez után ér minket.

A könyv alkotója – minden előzetes magyarázat, illetve figyelmeztetés nélkül – a következőket tanácsolja: „Ha van egy jó nagy ágyatok és levetkőztök meztelenre, pukielőadást is tarthattok. Ugrabugrálhattok az ágyon, pukizhattok, és közben a szátokkal is utánozhatjátok a pukizást.”

Az illusztrációkon pedig öt gyerek meztelenkedik egy ágyon, miközben ezt Papa, Mama és Imre bácsi is megnézi egy-egy széken ülve. Ahelyett, hogy figyelmeztetné a tartalom a gyerekeket, hogy nem illik holmi Imre bácsik előtt meztelenkedni, még bátorítást is ad erre. Ugyanígy tesz a mások előtt való szellentéssel is, nem törődve azzal, hogy később esetleg pont emiatt fogják megalázni a gyereket ismerősei.

A Kaki könyv nem alkalmas arra, hogy betöltse a feladatát, és hasznossá váljon egy gyerek pszichoszexuális fejlődésének anális korszakában. Ezt talán nem is akarta elérni az alkotója, és célja csupán egy hatásvadász könyv összeállítása volt, amelyet majd sokan emlegetnek, és amit talán a fiatalok viccből egymásnak ajándékoznak, ha túl sok a felesleges pénzük. De viccként ez a könyv ugyanannyit ér, mint amennyit a gyereknek segít az anális korszakon való túljutásban, azaz pontosan annyit, mint szarnak a pofon.

.

Illusztrációk: a könyv szarzője

Kiemelt kép: hu.gramod.com