A Fészek Művészklub második emeleti színpada idén nyáron átváltozott valami finom áramlású varázsgarázzsá, amely vett egy mély lélegzetet, és aztán néhány eszköz, hangszer, négyzetméter segítségével világokká tágult. Szín-, zene-, tánc- és filmművészi szívveréssel kapott modern lendületet egy klasszikus Vörösmarty-allegória.

Tömörítve ez a GlobART társulat összművészeti miliője, ide csöppen, aki betér a Csongor és Tünde egy fiatal változatára. A karmester Somogyi Anna – dramaturg, rendező, társulatvezető:

„A Csongor és Tünde is régóta dübörög bennem, kiskoromban édesapám, Somogyi István rendezte Celldömölkön, és annyira megszerettem, hogy több felvonást tudtam fejből, az összes szereplő szövegét. Igazi varázslatos csodavilágot lehet építeni ebből a műből úgy, hogy az ember a mély filozófiájával is foglalkozik. Hisz' ez nem csupán egy szerelmi történet, hanem az ember saját maga keresése, önmagára találása.”

Mitől lesz összművészeti az előadásmód?

Egy laikus számára attól, hogy a rendező több különböző formába igyekszik önteni magát a művészeti megjelenési motivációt – az indíttatást, amely be akar kapcsolni minden embert az embermögötti lüktetésbe. Ezeket a formákat aztán konkrét keretbe foglalja, egy befoglaló formába, amely maga a kiválasztott mű, annak minden lényegi üzenetével és meghatározott ívével együtt. E kohézió, a keretfunkció azért fontos, mert nélküle csak művészeti ágak egy-egy levelének odahullajtása lenne az eredmény ("kis tánc itt, némi zene ott..."), ami pedig az összművészet fogalmával való visszaélés volna. A GlobART viszont él vele.

Az előttünk születő Fa, a színpad közelsége beszippant.

A díszlet a fantázia csinos vázlata. Hol álló, hol mozgó segítséget nyújtanak a képzeletnek az alul ívesen gyűrődő világos textilre vetített képek, fények, árnyak. Mögötte is zajlik a játék, így időnként tér nélkül is mozgékony emberárnyak üzennek a sejtelmességből, a másvilági közeg anyagtalan részben-észlelhetőségéből. Kreatív, elegáns és egyszerűségében is figyelemre méltó megoldás, amely megdöbbentően jól variálható. E lepel még egy igazi újvilági videóklippnek is helyet adott, ami első hallásra stílustörésnek is tűnhetne, valójában egy kis modern médiaidézet a színpadi játékkal párhuzamosan kapcsolva. Ám nem rávetített mozgó illusztráció csupán, hanem egyrészt maguk a szereplők készítették és adják elő, másrészt szinkronban vele a színpadon szintén megelevenedett az „ördögi manóegyüttes” pillanatnyi slágere. És ez csak egy eszköz, ami köré gyűlik nem kevés bűbáj.

A hang mint olyan, szinte külön szereplőként változtatja alakjait:

• élőzene a színpad mellett
• fuvolajáték a színpadon, alakítás közben!
• túlzásoktól mentes dalbetétek, extrának libabőrbe bújtató kórus
• kihangosított mágikus monológok
• időnként elektronikus eredetű hanganyagok beúsztatása
• örömjáték a beszédhangszínekkel

A fény, az anyag és az árnyak összejátszását nem lehet itt kimerítően jellemezni, egyszerűen meg kell tapasztalni, mennyire kevés elem milyen tartalmasan és változatosan képes megtölteni a teret, ha jó szívvel és érzékkel nyúlnak hozzá. Így például garantáltan lehetetlen elfelejteni egy mélységes Éj monológot, amint Leple alatt kozmikus teremtő szándékszikrák formálódnak világálmukban - a játék során mindez a műanyag megváltásaként is elkönyvelhető. Ám derüljön ki élőben, miért e merész metafora! Az eszköztár gazdagsága és ugyanakkor hivalkodást nem tűrő aránytartása bár erény, önmagában azonban nem biztosítja a sikert. A varázslathoz varázslók is kellenek: a nem egyszer több karaktert is eljátszó fiatal színészek (19-35 éves korosztály), valamint aki összehangolja a mágiát.

A tehetségek teljes odaadással viszik színre azt a számtalan árnyalatot, amivel mi végül gazdagodunk, ettől olyan intenzív szimultán élményhullámokon utazhatunk, hogy az egyetlen szünet már-már elszomorít, mert ki kell jönnünk a gondosan megkomponált mágiából. Vigasztaljon, hogy csak egyszer.

[caption id="attachment_28888" align="aligncenter" width="474"] Fotó: Edőcs Kati[/caption]

A kortárs elemek nem bántják, sőt éltetik a játék atmoszféráját, üzeneteit. A modern formák, szójátékok, áthallások elszórtan jelzik, melyik jelenbe folyik épp az időtlen - és vissza. Összességében lelkes, elmés, szellemes megvalósítás, amelyhez finom médiummá ért test és anyag. Rengeteg érzelem, humor, gondolatfolyam, szenvedés és szenvedély, izgalom kísér Csongor és Tünde utazásában (néha már tripjében), a téridő különböző határterületein.

Ezt az utazást az összes művésszel együtt tehetjük meg, ha akarjuk. Itt nem másról van szó, mint hogy választanunk kell. Hagyjuk-e egészen elragadtatni magunkat, hogy e mese átöleljen; vagy csak egyszerűen, mezei nézőként, az anyagvilág biztonságában élvezzük, amit látunk-hallunk. Részünkről az előbbi javallott, de bárhogy is döntünk, tessék vigyázni - a hétköznapi valóság ajtajai záródnak.

Vajon miért hat ilyen erősen a lelkesedés az élmény felidézésére? Talán a találtam-valamit érzés miatt? Mert ahol többen, együtt alkotnak, ott mindig keresni kell a harmóniát, az elevenséget, az adottságok és képességek legfinomabb elegyét, s ezek találkozását az arányérzékkel, pontossággal és nem utolsósorban alázattal, odaadással. Amikor mindezt megtaláljuk, akkor az intellektuális és érzelmi kalandon túl, a szó klasszikus értelmében örvendeznünk kell. Azaz visszatérni abba az örömteli izgatottságba, amely a gyermek lenyűgözöttsége is egyben, és amiből sokkal többet szeretnénk életünk során, mert megtölt valami létszükségszerűvel. Hiszen egy jó előadás átélése nem csupán érzékek időleges túlingerlését jelenti, mint holmi hollywoodi mozifilmnél, hanem mindenkorra egy éltető erő, amit újra meg újra fel kell fedeznünk a művészet egyik legértékesebb hozományaként.

Ennek fényében tehát, közhírré tétetik, hogy a Csongor és Tünde a Somogyi Anna által vezetett GlobART megformálásában ismét közkinccsé tétetik. A társulat új évada szeptemberben veszi kezdetét, de a Vörösmarty művéből készült színjátékot már hamarabb is megtekintheti, átélheti a nagyérdemű, a szabadban méghozzá.

Következő előadás:

József Attila Művelődési Központ, Angyalföld, november 17., 19:30.

*

A GlobART Csongor és Tünde előadását
ajánljuk:

általános és középiskolásoknak, olvasás előtt és után is, de főleg előtt
színházi üdeségre vágyóknak
az összművészet fogalmával ismerkedőknek
kis térben mágikus működésre kíváncsi varázslótanoncoknak
tudósoknak, királyoknak, világi kedvtelőknek
az éj leple alatt sokat tűnődőknek
tündéreknek, manóknak, banyáknak
mindenféle vonzalmak sugallataira hallgatóknak
minimalista színpadi megoldásokban gondolkodó közel- és távollátnokoknak
mértéktartástól friss, csillogó zenei és vizuális ingerekre éhezőknek
szerelemfogalmak közt vándorlóknak
randielőadás után kutakodóknak
Vörösmartyban utazóknak
érző-értő füleknek
fázós szíveknek
mesebolondoknak
neoromantikus lény(m)eglátóknak
azoknak, akik iskolai éveik alatt megszerették a művet
azoknak, kiket akkor hidegen hagyott a mű, de ma már lelkesen nyitnak a múltban elmulasztottak felé
és mindenkinek, akinek valaha is bevillant, hogy (újra/jobban/végre) meg kellene ismerkednie a Csongor és Tündével, de még nem sikerült szándékká érlelni a villanást

*

*** GlobArt a Facebookon ***

Még több infó, repertoár és érdekességek a honlapon!